Kori jellemzői
Tartalom
- A látás a nap vége felé romlik
- Nézőpontok közössége
- Недели две .
Világi építészet[ szerkesztés ] A román kori világi építészet legfontosabb feladata volt, hogy lakás és védelem céljára készült épületeket hozzon létre. Ez a megerősített városokban és várépületekben valósult meg.
Az uralkodók a korai középkorban nem állandó helyen laktak, az év folyamán sorra keresték fel székhelyeiket. Ezeken a székhelyeken palotákat emeltek nagy csarnokkal, kápolnákkalátriumokkal. A palotákhoz kapcsolódó, az udvartartást ellátó gazdasági épületegyüttesek elrendezése rómaibizánci és germán hagyományokat követ. Várépítészet[ szerkesztés ] Brandenburg, várrom Várépítésnél az épület alakját a táj határozta meg.
A sík terepen lévő várat vizesárok védte, a hegyre épített várat meredek lejtők. A gyűrűs vár, amely körkörösen elhelyezett házakból és falakból tevődik össze olyan helyen épült, ahol minden oldalról védeni lehetett.
A barokk kori nyomtatott mirákulumos könyvek jellemzői - Repository of the Academy's Library
A várépítészetben a A legelterjedtebb típus a hegytetőre épített fellegvár kori jellemzői, ez volt egy vár számára a legbiztonságosabb elhelyezkedés. Ebben az esetben a védőfal belső oldalához építették a lakó- és gazdasági épületeket. A váron belül a többnyire szabadon álló öregtorony végső menedékül szolgált az ellenséges támadások esetén, felső szintjeit lakásra alkalmasnak alakították ki.
A dísztermek és a lakóhelyiségek az ún. A dísztermeket reprezentációs céllal alakították ki, ezért gazdagon díszítették.
Ezenkívül a várakban volt egy várkápolna is. Ez az alapvető épületegyüttes minden román kori várban megtalálható. Világos alaprajzú formákra törekedtek ezenkívül teljes mértékben igazodtak a helyi adottságokhoz.
Pubertás (14-18 éves életkor) jellemzői
A falak kezdetben aránylag vékonyak, karcsúak. Koronájukon az őrség számára kialakított járót kívülről keskeny nyilazó lőrésekkel áttört, pártázatos mellvédfal szegélyezi.
Az érintő olyan egyenes ábrán: eamelynek pontosan egy közös pontja van a körrel É.
A vár bejáratát kaputorony védi. Innen a később külön fallal övezett belső várudvar bejáratáig külső és belső várfallal közrefogott falszorosban Zwinger az út többszörösen megtört nyomvonalon vezet, hogy a kori jellemzői nehezebben tudjanak előre nyomulni.
- A barokk kori nyomtatott mirákulumos könyvek jellemzői
- Romanika – Wikipédia
- Спросила Николь несколько секунд спустя.
- A barokk kori nyomtatott mirákulumos könyvek jellemzői. III - Repository of the Academy's Library
- Испытания проводятся непрерывно, чтобы удостовериться в целостности систем хранения и предоставить материал инженерам-генетикам.
Városépítészet[ szerkesztés ] San Gimignano, lakótornyok A késői román korban jelentőssé vált a városépítészet. A városszerkezet központjában egy széles piacutca vagy két, egymást derékszögben metsző főút állt.
Ezek végére építették a városkapukat. A román kori időszakból kevés lakóépület maradt fenn, ami ma látható azoknak túlnyomó többsége lakótorony.
A városok falának megépítése után hamar kitöltötték a rendelkezésre álló teret. Szűk utcák jöttek létre lakótornyokkal, a kis tereket körbeépítették. A városokban, ahol nem volt fontos, hogy minden épületet külön védjenek a támadások ellen, az építészek fő törekvése a homlokzatok díszítése volt árkádokkal, galériákkal és ablakokkal.
Az egyházi és világi építészet mellett a kor építőmesterei más technikai feladatokat is meg tudtak oldani: malmokat, csatornákat, utakat, hidakat építettek.
A várakban található kápolnák ablakait szenteket ábrázoló festményekkel díszítették. Szobrászat[ szerkesztés ] Assisi, San Rufino, dombormű Az ezredforduló körüli nagyszabású építkezések teremtették meg a román kori szobrászat feltételeit, ugyanis az kevés kivételtől eltekintve az épületekhez kapcsolódik. A román kor szobrászata épületplasztikaelsősorban dombormű.
A dombormű lehet lapos, fél- vagy magas dombormű. A lapos dombormű a korai román korra jellemző.
Kör (geometria) – Wikipédia
Formai és tartalmi tekintetben a romanika szobrászata a vallásos hagyomány alapján alakult ki. A formák merevek, az ábrázolások hangsúlyozottan ünnepélyesek. A szobrászok általában névtelenek maradtak, de főleg Franciaországból, Spanyolországból és Itáliából kerültek elő szignatúrák. Valószínűleg azért nem tüntették fel nevüket alkotásaikon, mert a kevésbé megbecsült mesteremberek közé tartoztak. Ott ahol komolyabb gazdasági vagy társadalmi fejlődés következett be nőtt a művészek öntudata és nagyobb számban szignálták műveiket.
Sok esetben csak stílusjegyeik alapján lehet felismerni egy alkotó műveit, anélkül, hogy a művész nevét ismernénk.
Kör (geometria)
Az alkotók azonosításához a kutatók ilyenkor szükségneveket vesznek igénybe, ami általában a művész valamelyik főművének őrzési helye. A középkori templomkapu[ szerkesztés ] Bővebben: Román kori templomkapuk Ferrara, a dóm kapujának részlete oroszlánnal Az egész középkorban a templomkapuk előtt zajlottak a világi és egyházi tárgyalások, ítélethirdetések. A szokás kialakulását egészen a Karoling-korig lehet visszavezetni.
A kaput sokszor vörösre festették, ez nyilván az ítéletvégrehajtáskor kiömlött vérre utal.
A gazdasági és társadalmi viszonyokat figyelembe véve az állapítható meg. Települési viszonyok szintén jelentős befolyással bírnak, a világvárosi, nagyvárosi és vidéki fiatalok serdülése az eltérő ingerek miatt különböző. Ezen kívül, éghajlati tényezők okozta különbségek is megfigyelhetők, a forró égövön előbb, a hideg éghajlati övekben később jelentkezik.
A vörös a bírák színe is volt, az Utolsó ítélet látásmasszázs pontok Krisztus vörös köpenyt visel. A kapukon megjelenő oroszlánok is a bíráskodásra utalnak. Az ószövetségi Salamon trónusát oroszlánok őrizték, és mivel ő volt a bírák példaképe, az oroszlánokat az igazságszolgáltatás szimbólumának tekintették.
A kapuk előtt volt az eskütételek színhelye is. A középkorban a kapu védelmet nyújtott, a menedékjog akkor lépett életbe ha a bajbajutott megfogta az ajtókarikát. Házassági és egyéb szerződéseket is kötöttek a templomkapuk előtt, sőt a házasságot is ott kötötték meg, és csak utána vonultak be a templomba.
Ezenkívül a kereskedelmi szerződések megkötésének is ez volt a színhelye, gyakran a hivatalos mértékegységeket is felvésték a kapuk oldalára. Az Utolsó ítélet ábrázolása[ szerkesztés ] Kori jellemzői, Saint-Pierre apátsági templom, Utolsó ítélet A templomkapu felett kialakított orommezőbe faragott domborművek fő témája az Utolsó ítélet.
A templomba belépő középkori hívőt a világ végének látványa fogadta. Az ábrázolásokon középen Krisztus trónol, általában mandorlában, ahogy a túlvilágot paradicsomra és pokolra osztja fel.
A világnak ez a szétválasztása jóra és gonoszra rányomta a bélyegét az egész középkor keresztény művészetére. Esetenként Krisztust széttárt karral ábrázolják, ami kereszthalálára utal, vagy felemelt kézzel, kori jellemzői pokolra küldi az elkárhozottakat. Krisztus alakján kívül még számos mellékalak kap helyet ezeken a jeleneteken, amik általában túlzsúfoltak.
Gyakoriak a harsonát fújó angyalalakokegyes helyeken Mária is megjelenik ítélőtársként. Az mi a látvány az ember számára a paradicsom rendjét élesen szembeállítják a pokolban uralkodó káosszal.
Gyakran jelennek meg állatalakok, és nehezen értelmezhető szörnyfigurák. Időnként a pokol kapujának ábrázolására a Leviatánt - a föníciai mitológiából származó szörnyet- faragták, ahogy elnyeli és pokolra küldi a bűnösöket.
A barokk kori nyomtatott mirákulumos könyvek jellemzői. III
A lelkek mérlegelése is gyakori motívum, ami nyomatékosítja, hogy a végítéletről van szó, amikor már nem lehetséges a megbánás. Az oszlopfők[ szerkesztés ] San Ambrogio, állatalakos oszlopfő Az oszlopfők faragványainak nagy része a mai ember számára nehezen értelmezhető.
Gyakoriak az állat alakú faragványok, mellettük sokszor rejtélyes figurák tűnnek fel. Eredetük egészen Elő-Ázsiáig és Afrikáig követhető kori jellemzői.
A barokk kori nyomtatott mirákulumos könyvek jellemzői
Közvetlenül az kori jellemzői is vettek át motívumokat. Amíg a kapukon Kori jellemzői jelenlétét ábrázolták addig a templom belsejében bonyolult jelképrendszerrel mutatták be, hogy a sátán és a kísértés mindenütt jelen van. Ha a középkori hívő belépett a templomba azonnal találkozott az oszlopfőkre faragott gonosszal.
Az állatalakos oszlopfők különösen Franciaországban terjedtek el, a harcoló vagy csak egymásba gabalyodó figurák között időnként emberalakok is megjelennek.
Az oszlopfőkön gyakran ábrázolnak vándorló mutatványosokat. Társadalmon kívül álló emberek voltak, a vásárokban megcsodálták képességeiket, de közben megvetették őket, akrobatikus mutatványaikat a démontól való megszállottságnak tulajdonították, ezért kerültek rá az oszlopfőkre. Sok román kori fejezeten embereket láthatunk kígyózó indák között, amelyeket a sátán fegyverének tartottak.
