Tartalomjegyzék

A látás parallaxisa, A látás parallaxisa - Binokuláris látás

Nemcsak látjuk magunk körül a tárgyakat, hanem azt is meg tudjuk ítélni, hogy mi mekkora, és hogy milyen messzire van tőlünk. Ösztönösen és otthonosan tájékozódunk háromdimenziós terünkben. Könnyű belátnunk azonban, hogy ez a képességünk mennyire nem magától értetődő, ha meggondoljuk, milyen kevés az a vizuális információ — retináinkra jutó majdnem egyforma két kép - ami ehhez látórendszerünk rendelkezésére áll.

Ezek egy része velünk született képességünk, a többit viszont születésünk óta tanultuk.

Szemmozgásos jelzőmozzanatok[ szerkesztés ] Akkomodáció. A távoli tárgyról érkező fénysugarat baloldalt a lencse másként fókuszálja, mint a közeli tárgyról érkezőét jobb oldal.

Egy elterjedt nézet szerint azért látunk térben, mert két szemünkkel két különböző helyről tudjuk nézni a világot. Egyes mechanizmusok valóban kihasználják a kétszemes binokuláris látást, mások működéséhez azonban az egyszemes monokuláris látás is elegendő.

Madarak példája bizonyítja, hogy monoku- láris mechanizmusok is képesek tökéletes térlátásra: a bagoly kivételével a madarak fején kétoldalt elhelyezkedő szemek nagyrészt más-más képet hogyan kezeljük a rövidlátást műtéttel. Ebben a fejezetben a látáshoz kapcsolható térészlelésre koncentrálunk, nem foglalkozunk a környezetből érkező, más érzékszervünk által közvetített információval.

Látni fogjuk azonban, hogy a látás nem egyszerűsíthető le a szem optikáján keresztül a retinára vetülő kép értelmezésére. Az észlelésben alkalmazott mentális műveleteket tekintve környezetünket lazán definiált koncentrikus héjak rendszerére oszthatjuk, melynek középpontjában magunk állunk.

Életfontosságú, hogy ennek a térrésznek a berendezéséről és változásairól gyorsan és pontosan értesüljünk, ahogy reakcióinknak is gyorsaknak és pontosaknak kell lenniük.

a látás parallaxisa

Ebben a térrészben kétszemes látásunkra támaszkodunk: kihasználjuk, hogy a két szem némileg különböző két képet lát. Bizonyos távolságon túl már nincs értékelhető különbség a két szem képe között, de a színek élénkek, a részletek jól felismerhetők. Még távolabbra tekintve, a tájat szemlélve, a részletek összemosódnak, a színek tompulnak, csak a főbb vonalak, kontúrok maradnak felismerhetők.

Végül, legtávolabbi környezetünk az égbolt: a felhők, a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok világa.

a látás parallaxisa

A maga visszatérő ismétlődéseiben is megnyilvánuló állandóságával, a földi életre gyakorolt számos hatásával, a misztikával is tűzdelt égbolt már a legkorábbi civilizációk figyelmének is középpontjában állt. Sok ezer éves megfigyelése a természettudományok kialakulásában és fejlődésében alapvető és központi szerepet játszott. Az állatvilágban kialakult érzékszervek képesek a környezet elemeinek jelenlétét, mozgását és számos tulajdonságát a biológiai célhoz illeszkedő pontossággal jelezni.

1. fejezet - A háromdimenziós technikák pszichológiai és fiziológiai háttere

A közvetlen érintkezés, mint a környezet érzékelésének eszköze, már a növényvilágban is fellelhető. Ismerjük az indákkal és kocsányokkal megkapaszkodó növényeket, de ide sorolhatók a rovarokkal táplálkozó húsevő virágok érintésre összezáródó szirmai is.

A föld alatt élő kisemlősök, rágcsálók több száz szabályosan elrendezett bajuszszőre az üregek és járatok végigsúrolt faláról képszerű információ továbbítására alkalmas. Teljes saját bőrfelületünkről magunk is folyamatosan kapunk a helytől függően részletes vagy elnagyolt jelzést a bőrünkhöz érő tárgyakról és a környező közeg — levegő, esetleg víz — állapotáról, áramlásairól.

Nyilvánvaló evolúciós előnyt biztosít, ha egy élőlény képes az őt körülvevő világ egyedeinek távoli érzékelésére is. Ilyen hullámtér például a zajok, zörejek, a zenei és egyéb hangok által a látás parallaxisa nyomáshullámok együttese, melyet a kitöltő közeg — levegő vagy víz — közvetít, és melyet általában fülünkkel, de igen nagy hangerők esetében — pl. Egyes állatfajok, mint a denevér vagy a delfin, képesek a maguk által keltett, igen magas rezgésszámú hang — kiáltás, fütty — visszaverődéseit felfogva nagy pontossággal érzékelni környezetüket.

Az elektromágnesség és a gravitáció az a két fizikai jelenség, melynek hullámai nem igényelnek közvetítő közeget, képesek csillapodás nélkül az üres térben — vákuumban — is terjedni, és így igen távoli eseményekről is üzenetet hozni.

Bár a gravitáció folyamatos és közvetlen jelenléte, környezethez való viszonyunk érzékelésében játszott alapvető szerepe csak ritkán tudatosul, könnyen belátjuk fontosságát, ha gondolatkísérletként egy gravitációmentes világba képzeljük magunkat. Ha eltekintünk a technika nyújtotta lehetőségek bő kínálatától, az elektromágneses jelenségek széles spektrumából — biológiai lényként — egy keskeny sáv, a fény és a hőhullámok érzékelésére vagyunk képesek.

A szentjánosbogarak, egyes polip- és halfajták még fény kibocsátására is képesek; bár ezt a képességüket nem környezetük észlelésére-érzékelésére használják. A távlat kulcsai Mindennapi életünkben környezetünk számos — általában egybehangzó — látványeleme együtt alakítja ki bennünk a tér, a távlat érzetét.

a látás parallaxisa

A következőkben sorra vesszük azokat a főbb látványbeli sajátságokat, képi kulcsokat, jelzőmozzanatokat, melyek mind a tér látásában, mind a tér ábrázolásában a leglényegesebb szerepet játsszák. A téri jelzőmozzanatok többsége egy szemmel is érzékelhető, azaz monokuláris jelzőmozzanat, néhányhoz azonban két nézőpont, két szem szükséges. Ezek a binokuláris jelzőmozzanatok. Monokuláris egyszemes jelzőmozzanatok Ha egy tárgyhoz közeledünk, az látóterünknek egyre növekvő részét fogja kitölteni.

Így a tárgyak látszólagos mérete, azaz a retinára vetülő képük nagysága elsődleges a látás parallaxisa minél nagyobb a retinális kép, annál közelebbinek érezzük a tárgy helyét. A látvány belső arányainak ismerete finomítja távolságérzetünket: tudjuk például, hogy a gyermek- és felnőtt-test arányai eltérőek; a gyerekfej sokkal nagyobb a testhez képest, mint a felnőtté, így a viszonyításul szolgáló környezettől elvonatkoztatva sem látnánk távoli felnőttnek egy közeli gyereket.

Ez igaz a ló és a csikó esetére is 6. Szabad térben, sík mezőn a távolba nézve szemmagasságunkban látjuk a horizontot. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a távoli, a horizonthoz közeli tárgyak képe a látómező közepére esik, míg a közelebbiek képe lejjebb van. Ezért a tárgyakat annál távolabbinak érezzük, mennél magasabbra kerül képük a látómezőben, azaz a látómezőbeli helyzet is fontos kulcs a térbeli helyzet megítélésében 6. A látszólagos méret és a látómezõben elfoglalt hely kulcs a távolsághoz Egymást részlegesen takaró tárgyak közül nyilvánvalóan a takartat érzékeljük a távolabbinak.

Bizonytalan, takarásgyanús esetekben, ha a szomszédos tárgyakat nem ismerjünk fel, és így az egyes látott alakzatok teljességét vagy hiányos voltát nem tudjuk biztosan megítélni, akkor a hosszabb, folyamatos, törésmentes kontúrral rendelkező alakzat tűnik a közelebbinek 6.

a látás parallaxisa

A kék korong közelebbinek látszik, mint a piros Mesterséges, magunk építette környezetünkben dobozszerű házakban, szobákban, síkok és párhuzamosok között élünk. Térbeli mélységet, távolságot sugalló, jól megtanult, mélyen tudatunkba rögződött jelzőmozzanat ezért a hosszú összetartó egyenesek képe, a lineáris perspektíva 6. Ennek mesteri alkalmazását látjuk Canaletto képén A látvány fejlődése című szövegdoboz 5.

A látás parallaxisa - Binokuláris látás

Escher is 6. Távolodva összetartó párhuzamosok Akár természeti, akár mesterséges környezetünket tekintjük, azt mintázatokban gazdagnak találjuk. A mintázatok között vannak szabályosak, mint egy téglafal 6. Nagyobb területű mintázatok hozzánk közel eső részeit természetesen tagoltabbnak, részletekben gazdagabbnak látjuk, mint a távolabb fekvőket.

Binokuláris látás

Ezért lehet térbeli jelzőmozzanat a kiterjedt mintázatokfinomsága: a macskaköves utat, a búzamezőt vagy a népgyűlésen összegyűlt tömeget a látott mintázat finomodásának irányában távolodónak érezzük.

Escher hamis perspektívájú képe Tudjuk, hogy a Nap sugarai szóródnak a légkör molekuláin. Ez a szóródás a kék színhez közeli, rövidebb hullámhosszú sugarak esetén jelentősebb, ezért kék az ég. Az elkékülés mértéke annál nagyobb, mennél nagyobb a közbenső légtömeg vastagsága, azaz mennél távolabb van a a látás parallaxisa tárgy.

Ez a magyarázat arra, hogy szabadban a kékes tárgyakat távolinak érezzük. Finomodó mintázatok A légrétegen szóródó fény egyben csökkenti a kontrasztot, elmossa az éleket, és tompítja a színeket is. Ez a hatás párás időben fokozottan jelentkezik.

A légtömeg által okozott fényszóródás, a látvány elkékülése és a részletek elmosódása által kiváltott távolságérzésünket légtávlatnak nevezzük. Elmosódó kék hegyek Tárgyak térbeli alakját jól jellemzik megvilágított és árnyékban maradó részleteik, a fény-árnyék határvonal, a saját árnyék, a fény játéka a csillogó és matt részleteken.

A fekete-fehér fényképészet a közvetlen látásgyakorlat, a fények és árnyékok plasztikus művészete 6. Kozmetikusok, sminkesek jól ismerik és tudatosan alkalmazzák a finom árnyalás technikáját az arc arányainak módosítására — szélesebb orr vagy kiemelkedő, erősebb pofacsont eltüntetésére - az arckifejezés, az összhatás megváltoztatására.

a látás parallaxisa

Fény és árnyék Csikvári Péter 7. Nyilvánvaló, hogy a legkorábbi civilizációk embere számára is érzékelhető volt környezetének térbeli elrendezése: érzékelte a közelebb-távolabb, az előtte-mögötte, a kisebb-nagyobb viszonyt.

a látás parallaxisa

A távlat, a perspektíva szabályait, vagy legalábbis annak képi megjelenítését azonban, civilizációnk fejlődése során fokozatosan és meglepően későn tanultuk meg. Még a fejlett ábrázolási kultúrával rendelkező nagy ókori civilizációk, mint az egyiptomi 1. Emberábrázolásaikban a méret nem a térbeli, hanem a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely tükrözését szolgálta.

Képeiken általában az egyes részletek legjellemzőbb nézeteit látjuk, sokszor egymáshoz képest természetellenes viszonyban. Egyiptomi falfestmény Görög kancsók harci jelenetein tűnik fel a végtagok rövidülése, a síkból való kilépés nyilvánvaló szándékával. Elgondolkodtató, a látás parallaxisa építményeik viszont a perspektíva ismeretéről, sőt alakításáról, a látvány optikai torzulásának tudatos kompenzálásáról tanúskodnak. Periklész korában, a Kr. A San Spirito-bazilika főhajója 3. A reneszánsz előfutárának és első nagy alakjának tartott festő és építész, Giotto di Bondonemint a firenzei katedrális építésének felügyelője, negatív perspektívájú, felfelé bővülő harangtornyot tervezett, hogy ellensúlyozza a magas épületekre jellemző látszólagos hátradőlést, és hogy az alulról szemlélő számára a torony minél magasabbnak tűnjék.

A kifelé dőlő, a valóságosnál nagyobb méreteket sugalló épülethomlokzat hosszú századokra divattá vált, és számos példája ma is a látás parallaxisa Nyugat-Európa korabeli városaiban. A zseniális építész, Filippo Brunelleschi rajzolta először tervvázlataiban a térbeli párhuzamos éleket a horizont felé összetartó egyenesekként.

A képen 2. Kortársa, Leon Battista Alberti olasz humanista, építész, akit az univerzális reneszánsz ember prototípusának tartanak, a reneszánsz művészet első teoretikusaként írásaiban már a látvány tudományos elemzésével is foglalkozik.

Munkája századokra inspirálta a perspektíva valósághű ábrázolását; még ben is ót idézi Brook Taylor Londonban megjelent könyvének illusztrációja 4. Perspektíva szerkesztése Alberti nyomán Leonardo da Vinci képei és műszaki vázlatai már a teljes perspektivikus eszköztár mesteri alkalmazásáról tanúskodnak.

Feljegyzéseiből tudjuk, hogy a látvány szabályai, a távoli tárgyak látszólagos méretcsökkenése és halványodása különösen foglalkoztatták; a látványhú ábrázolást a művészi színvonal kritériumának tartotta. Canalettoa Canaletto: Perspektíva A térbeli illúziók ismeretére utal számos, mai is látható templomboltozati freskó, melyek a szemlélőben a valóságos méreteknél lényegesen tágabb tér érzését keltik. Kirchner sötét szobája ból 7.

A kis lyukon keresztül a falra vetülő fordított képet már kétezer évvel korábban is ismerték Kínában, Arisztotelész pedig napfogyatkozás megfigyelésében alkalmazta a Kr. Alberti munkájában találunk rá utalást, Leonardo pedig részletesen foglalkozott vele titkosírásos jegyzeteiben.

Közismertté Giovanni Battista della Porta ban megjelent könyve tette. A camera obscura elnevezés Keplertől származik, aki a kép visszafordítására homorú lencsét helyezett bele.

  • A látásromlás tényezői
  • Mitől függ a tárgyak színe?
  • И однажды, после долгой встречи Верховных Оптимизаторов Предтеч и октопауков, было объявлено, что _все_ октопауки станут наземными существами и откажутся от жизни в - Внизу, в великих морских глубинах, обитала одна маленькая колония октопауков, их было не более тысячи; ими правил местный оптимизатор, который усомнился в том, что Верховные Оптимизаторы обоих видов приняли правильное решение.
  • Szemészet: módszerek az érrendszer tanulmányozására

Használata a portré- és tájképfestók körében a következó századokban igen elterjedt; a kor számos fényképszerű látképe valószínűleg ezzel a technikával készült, amint azt Athanasius Kircher ból fennmaradt rajza 6. Robert Hooke ben az angol Királyi Társaságban hordozható camera obscurát javasolt utazók számára, melybe a fej és a vállak is beleférnek 7. Fényképezéskor, hogy éles képet kapjunk, be kell állítanunk a tárgy tőlünk való távolságát a fényképezőgépen.

Modernebb gépek már rendelkeznek az autofókusz-funkcióval, amely az exponálás pillanatában elvégzi a kép élesre állítását. Ehhez hasonlóan, szemünk optikájának az éppen látni kívánt tárgy képét kell élesre állítania retinánkon. A kép fókuszálásának képessége egyben azt is jelenti, hogy egy tárgy képének a látás parallaxisa élesre állításával agyunk meg is méri az illető tárgy távolságát, és ez az információ hozzájárulhat a környezetünkről kialakuló észlelethez.

Ahogy fényképezéskor a a látás parallaxisa felvételek érzékenyek a távolság pontos beállítására, az akkomodáció is a két méterig terjedő távolságtartományban játszik érdemi szerepet. Sporteseményen tapasztalhatjuk, hogy azonos sebességgel mozgó versenyzők közül a közelebbi halad át gyorsabban látóterünkön, fejünket az után kell gyorsabban fordítani.

Vonaton, autón utazva a közeli villanyoszlopokat, kilométerköveket rohanni látjuk visszafelé, kissé távolabb a házak és a fák már lényegesen lassúbbak, míg a távoli templomtorony szinte egy helyben áll.

Távolsági jelzőmozzanatok

A látás parallaxisa észre, hogy ezért a jelenségért amint azt a mozgásészlelésről szóló fejezetben majd tárgyaljuk már a retina szintjén megfigyelhető eltérések is felelősek. A retinaképen lévő elmozdulások ugyanis olyan mozgáskomponensekből állnak, amelyek térileg átfedő helyeken, a látás parallaxisa az eltérő fixációs távolságok miatt más irányokban mennek végbe.

Ilyenkor valójában nem a mozgás sebességét érzékeljük, hanem a látvány szögsebességét, azaz a látószögváltozást, az észlelt tárgynak látóterünkön való áthaladási sebességét. Azonos sebességgel mozgó tárgyak közül a közelebbi halad át gyorsabban a látótéren, hiszen annak nagyobb a szögsebessége.

A látás parallaxisa

Ennek megfelelően, a gyorsabbnak látott mozgó tárgyat közelebbinek, a lassúbbnak látottat távolabbinak észleljük; a jelenség neve mozgási parallaxis. Binokuláris a látás parallaxisa jelzőmozzanatok A térbeli helyzet eddig felsorolt jelzőmozzanatai egyetlen képen, egy szemmel — mo- nokulárisan — is érzékelhetők, kiértékelhetők. További fontos jelzést kaphatunk a tárgyak a látás parallaxisa helyzetéről, ha ugyanarról a látványról egyszerre két különböző helyről is tudunk képet készíteni, mint például a kétszemes látás vagy a sztereofotózás esetében.

Ilyenkor a két kép lényegében ugyanazokat a tárgyakat mutatja, ezek helyzete azonban egymáshoz képest — illetve egy képen belül a kerethez képest — többé-kevésbé eltérő lesz. A mon- okuláris jelzőmozzanatok között tárgyalt mozgási parallaxis esetében is több, ugyan nem szigorúan egyidejű, de a látás parallaxisa eltérő kép szolgáltat kulcsot a térbeli mélységhez. Jobban megfigyelve azt tapasztalhatjuk, hogy a tőlünk azonos távolságban lévő tárgyak egymáshoz képest ugyanabban a helyzetben maradnak, eltolódás csak különböző távolságra lévők között jelentkezik.

Az eltolódás oka az, hogy míg az azonos távolságban lévő tárgyakat két szemünk mindig ugyanabban a szögben látja, a különböző távolságban lévő tárgyak látószöge a távolságtól függően más és más: növekvő távolsággal a látószög csökken 6.

Azonos távolság — azonos látószög, növekvő távolság — csökkenő látószög Ha két szemünket felváltva behunyjuk-kinyitjuk, magunk is láthatjuk a tárgyak látszólagos elmozdulását.

Ezt szemlélteti a 6. A legegyszerűbben akkor látjuk a viszonylagos eltolódást, ha két vékony tárgyat, például ujjainkat vagy ceruzákat helyezünk az egyik szemünk elé úgy, hogy az egyik eltakarja a másikat, majd szemet váltva tapasztalhatjuk, hogy a két tárgy képe egymáshoz képest elmozdul, a takarás pedig megszűnik.

A jelenség neve binokuláris parallaxis. Tapasztalhatjuk, hogy minél közelebb van hozzánk egy tárgy, a látás parallaxisa nagyobbnak látszik a neki megfelelő képi részlet mozgása.

Ennek a tapasztalati logikának a megfordításával juthatunk el a kétszemes térlátás lényegi magyarázatához: ha két szemünk kissé eltérő képeket lát, akkor ezek részleteit a térben tőlünk más-más távolságban lévő tárgyakként érzékeljük; az érzékelt távolságok attól függenek, hogy a megfelelő képrészletek helye a két a látás parallaxisa mennyire különbözik. A parallaxis mellett további binokuláris jelzőmozzanatokhoz jutunk azzal, hogy két szemünkkel egy pontra nézünk.

  • Myopia 50 éves korban
  • Az állatok egy részénél, főként a zsákmányállatoknál a szemek egymásnak háttal, a fej két oldalán találhatók, mivel ez biztosítja a lehető legnagyobb látómezőt.
  • Látás mínusz 0 75 mit jelent A hegesztők látása romlik?
  • Gyenge látású robogón

Ehhez agyunk — a szemmozgató izmaink vezérlésével — igyekszik a két szemet olyan, szükség szerint összetartó — konvergáló — helyzetbe hozni, hogy a nézett pont képe mindkét retinánk közepére, tehát a foveákra essen. A konvergencia mértéke kétszemes térbeli látásunkat segítő, járulékos információt szolgáltat: szemeink enyhe összetartásából méteren belül elegendő pontossággal meg tudjuk állapítani, milyen távolságra kereszteződnek szemsugaraink, hova nézünk.

Két szemünkben más a látvány, ha a tárgyak különböző távolságban vannak Ezzel áttekintettük térlátásunk legfontosabb jelzőmozzanatait, kulcsait. Hogy mégis képesek vagyunk térben látni, az nagyrészt annak köszönhető, hogy megtanultunk látni.