Tolna Megyei Népújság, november ( évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana

A kollektíva különböző nézőpontokból áll

Tóth J. Zoltán John Rawls igazságosság elmélete Rawls könyve, Az igazságosság elmélete egy feszes logikai felépítésű, koherens gondolatokat tartalmazó mű, melyben minden gondolatnak megvan a maga helye.

Épp ezért nem próbáltam meg egyes elgondolásokat a különböző helyeken fellelhető fejtegetésekből összekapcsolni és egységesen bemutatni; ehelyett inkább azt a módszert választottam, hogy részről részre, fejezetről fejezetre Rawls saját gondolatmenetét szigorúan követve mutassam be ezt az elméletet.

Minden egyes gondolatot terjedelmi és ésszerűségi korlátok miatt nem elemezhettem, tehát óhatatlanul szelektálnom kellett. Ennek következtében sok konkrét gondolat és az egész elméleti konstrukcióhoz képest rész-elképzelés bemutatása kimaradt, ezek azonban véleményem szerint nem teszik követhetetlenné vagy logikátlanná a könyv alapvető gondolatmenetét. Első rész: Elmélet A kollektíva különböző nézőpontokból áll. A társadalmi berendezkedés a szervezett emberi együttélés legalapvetőbb a látás értéke az emberi élet számára, hogy igazságos legyen.

hogyan gyógyítja a rövidlátás étel a szem számára a látás javítása

Ez ugyanolyan categoricus imperativus nála, mint Kantnál az emberek szabadsága, egyenlősége és önállósága amely utóbbi az önkéntes és ésszerű választás megvalósíthatóságában ölt testet. Az igazságosság a közösségi lét alapja, mely olyan elvekből áll, amelyek biztosítják az emberek közti kölcsönös együttműködést, és amelyeknél még a társadalom egészének jóléte sem lehet fontosabb.

Az igazságosság elvei közös elvek, azokat mindenki, aki a társadalom életében részt akar venni, elfogadja, mégpedig azért, mert ilyen közösen elfogadott elvek hiányában az emberek közti együttműködés nem valósulhatna meg, az igazságtalanságot elszenvedő személyek erőfeszítéseire a többiek nem számíthatnának.

Márpedig az együttműködés mindenki számára előnyös, és ezen közös előny biztosítása érdekében a társadalmi intézmények hatékony működéséhez mindenki támogatására, közösségi életben való közreműködésére szükség van.

Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, az igazságosság a kollektíva különböző nézőpontokból áll elveit mindenki számára biztosítanunk kell. Ha pedig társadalomban élni jobb, akkor biztosítanunk kell azokat a feltételeket, amelyek mindenki számára garantálják, hogy a közösségi lét számukra is kedvezőbb legyen, mint az azon kívüli élet. Erre hivatottak az igazságosság elvei. Az igazságosság elvei az ún. Itt két dolgot kell megjegyezni.

Az egyik az, hogy Rawls nem az egyes társadalmi intézmények, hanem a társadalom alapszerkezetének a társadalmi-politikai-gazdasági berendezkedést meghatározó alapvető intézmények összességének az igazságosságát vizsgálta; a másik pedig az, hogy mivel az igazságosság mibenlétének annyiféle felfogása van, ahány a kollektíva különböző nézőpontokból áll ebben a műben Rawls csak az igazságosság alapvető elveinek a meghatározására vállalkozik, vagyis azon elvek megállapítására, amelyekben feltehetőleg minden ésszerűen gondolkodó ember egyetértene.

Ahhoz, hogy ezeket a társadalmi berendezkedés igazságosságát konstituáló alapvető elveket meghatározhassuk, két dolgot mindenképpen tisztázni kell.

Ez nem más, mint negatív megfogalmazása annak a szókratészi gondolatnak, hogy az az igazságosság, ha mindenkinek megadjuk, ami neki jár. Tartalmilag pedig akkor adjuk meg mindenkinek, ami őt őket egymáshoz viszonyítva is megilleti, ha Arisztotelész alapján a hasonlót hasonlóan, a különbözőt pedig különbözően mégpedig arányosan különbözően, vagyis az eltérés mértéke szerint a kollektíva különböző nézőpontokból áll.

Ez az igazságosság legalapvetőbb mércéje. Mivel pedig mindenki ember, pusztán ezen ténynél fogva bizonyos dolgok mindenkit egyenlő mértékben illetnek meg mivel mindenki egyenlő mértékben ember. Ezzel függ össze a második tisztázandó dolog, az igazságosság elvei kialakításának szituációja.

Szám tartalom

A kérdés, hogy milyen helyzetben alakíthatjuk ki az igazságosság valódi elveit. Az igazságosság fogalmának előbbi meghatározása értelmében ez csak olyan helyzet lehet, ahol mindenki egyenlő, vagyis mindenki azonos módon és mértékben vehet részt ezen elvek megfogalmazásában.

Mivel mindenki egyforma, bármely személy nézőpontjából szemlélhetjük a kialakulás folyamatát. Azonban az egyenlőség egyformaság csak feltételezés; a valóságban az embereknek nagyon is eltérő érdekeik, értékeik, tulajdonságaik vannak, körülményeik vagyoni helyzetük, tehetségük, tudásuk, fizikai erejük teljesen mások.

TAKING BACK WHAT'S OURS! - Episode 3. Germany, Denmark and Norway

Ezért szükség van egy olyan hipotetikus szituáció gondolatára, amelyben ezek a különbségek nem léteznek, mindenki egyforma, mert csak ez biztosítja azt, hogy elfogulatlanul, saját társadalmi helyzetükből fakadó érdekeik nélkül alakítsák ki az igazságosság alapvető felfogását.

Ez a hipotetikus szituáció az ún. A kollektíva különböző nézőpontokból áll azt jelenti, hogy az emberek olyan elvekben állapodnak meg, amelyet a társadalmi berendezkedés tekintetében attól függetlenül igazságosnak tartanak, hogy ki milyen társadalmi helyzetben van, vagyis előzetesen saját jövőbeli körülményeik ismerete nélkül elfogadnák, akkor is, ha szerencsésebb, és akkor is, ha kevésbé szerencsés körülmények közé kerülnének.

Ezen elvek létrejötte egy egyensúlyi állapotot feltételez, amelyben a különböző társadalmi pozíciókhoz, rangokhoz, stb. Ez az ún. Az eredeti helyzetet az jellemzi, hogy abban a felek egyenrangúak azaz mindenki egyenlő mértékben vehet részt az igazságosság elveinek kialakításábanérdekeik függetlenek mások érdekeitől, és legfőképpen az, hogy ésszerűen gondolkodnak.

Hogyan lehet javítani a csapatkapcsolatokat a munkahelyen. Női kollektíva

A majdan az egész társadalmi a kollektíva különböző nézőpontokból áll meghatározó közös elveket racionálisan alakítják ki ezért az igazságosság elmélete része az ésszerű választás elméleténekvagyis oly módon, hogy az mindenki számára elfogadható legyen, bárhogyan is alakuljanak sajátos körülményei.

Ezért az elvek kialakítása során az ésszerűen gondolkodó embereknek ki kell zárniuk mindazon elveket, amelyeket csak akkor lenne racionális választaniuk, ha ismernék leendő társadalmi pozíciójukat. Az eredeti helyzetet jellemző tudatlanság fátylának gondolata épp arra szolgál, hogy ezt az elfogultságot kizárjuk.

Ennek alapján van legalább két elv, amelyet a feleknek a kiinduló állapotban ésszerű választaniuk: az egyik szerint az alapvető jogok mindenkit egyenlő mértékben kell, hogy megillessenek, és az alapvető kötelességek mindenkit egyenlő mértékben kell, hogy terheljenek; a másik szerint pedig a vagyon és a hatalom egyenlőtlensége csak akkor tekinthető igazságosnak, ha ez az egyenlőtlenség azok számára is előnyös, akik a vagyonból és a hatalomból kisebb mértékben részesedtek különösen pedig ez az egyenlőtlenség a társadalom azon tagjainak számára kell, hogy előnyös legyen, akik a legkedvezőtlenebb helyzetben vannak.

A méltányosságként felfogott igazságosság rövidlátás akkor jelentkezik jobban megvilágíthatjuk, ha szembeállítjuk az utilitarizmussal haszonelvűséggel, mégpedig — az egyszerűség kedvéért — annak is a klasszikus fajtájával és az intuicionizmussal.

Ez azt jelenti, hogy az ideális társdalomban olyan intézmények vannak, amelyek elősegítik, hogy az emberek vágyainak lehető legnagyobb tiszta egyenlege valósuljon meg, függetlenül attól, hogy az egyes emberek között a vágyak kielégülése milyen mértékben oszlik meg. Ez az elmélet azonban több okból sem lehet a társadalmi berendezkedés alapja. Az sem helyes, ha az egyéni választás elveit kiterjesztjük a táradalomra, és azt mármint a társadalmat úgy fogjuk fel, mintha egyetlen személy lenne.

Az igazságosság elvei mindig az egyénekre vonatkoznak az egyénekre kell, hogy vonatkozzanakés minden egyes személyt külön-külön illetnek meg külön-külön kell, hogy megillessenek.

hogyan lehet otthon kezelni a rövidlátást a látásvédelem irodájának szabályozási dokumentumai

A vágyak kielégítése tehát önmagában nem lesz helyes: az igazságosság elveinek érvényesülése fontosabb, mint egy cél önmagában vett elérése. A méltányosságként felfogott igazságosság az intuicionizmus elméleténél is meggyőzőbbnek látszik.

Ez azt jelenti, hogy a társadalmi berendezkedés jellegét több, egymástól különböző és egymásnak részben ellentmondó alapelv együttesen határozza meg, amelyek között objektíven nem lehet sorrendet felállítani, nem lehet egymáshoz viszonyított fontosságukat, érvényesülésük kívánatos mértékét objektíven meghatározni; ebben csak megérzéseinkre támaszkodhatunk.

A méltányosságként felfogott igazságosság szerint azonban az intuíciónak nincs akkora szerepe a társadalmi berendezkedés alapelvei viszonylagos súlyának meghatározásában, mint ahogy azt az intuicionizmus állítja. Ugyanis mindenekelőtt már a számba jöhető alapelvek körét meghatározza az eredeti helyzet, vagyis már magukat az alapelveket is ésszerű módon választjuk, és azokat nem a megérzéseinkre hagyatkozva alakítjuk ki.

Másrészt az alapelvek relatív súlyát, fontosságát sem az intuíció dönti el, hanem azok szintén racionális alapon sorrendbe ún. Ez a sorrend abszolút kivételt nem engedő kell, hogy legyen, vagyis a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csak akkor engedhetők meg legyenek azok az egyenlő helyzethez képest bármily kedvezőek is a társadalom hátrányosabb pozíciójú tagjaira nézveha az egyenlő szabadság elvének gyakorlati megvalósulását nem akadályozzák.

Tolna Megyei Népújság, november ( évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana

Végül pedig a kollektíva különböző nézőpontokból áll méltányosságként felfogott igazságosság azáltal is csökkenti az elvek meghatározásában az intuíció szerepét, hogy a döntően szubjektív, emocionális alapokon nyugvó erkölcsi ítéleteket a gyakorlati ésszerűség ítéleteivel helyettesíti. Ezáltal ugyan az intuíció alkalmazását nem küszöböli ki az teljes mértékben sohasem lehetségesám használatát a lehető legkisebb körre szorítja vissza.

Ez utóbbiról a II. A III. Az első elv az egyenlő szabadság, a második pedig a társadalmi különbségek elve, és ezeket ebben a sorrendben kell alkalmazni, vagyis a társadalmi vagyoni, hatalmi, stb.

Az egyenlő szabadság elvének tartalmát jelentő szabadságjogok nem mások, mint a klasszikus politikai és polgári jogok, például a vallásszabadság, gondolat- és véleménynyilvánítási szabadság, sajtószabadság, aktív és passzív választójog, tulajdonhoz való jog stb. Ezen szabadságjogok mindenkire kiterjedő megvalósulása nélkül a társadalmi a kollektíva különböző nézőpontokból áll igazságosságáról nem beszélhetünk.

Ha azonban e jogok a társadalom minden tagját teljes és ezáltal egyenlő mértékben megilletik, az igazságos berendezkedés létrejöttéhez az már nem szükséges, hogy a vagyoni, hatalmi stb. Az embereknek ugyanis különböző természetes adottságaik vannak eltérőek például a szellemi képességeik, ügyességük, fizikai erejük, különböző tevékenységek végzéséhez való tehetségük stb.

A társadalmi helyzetek egyenlőtlensége is létrehozhat igazságos berendezkedést, ennek pedig csupán az a feltétele, hogy egyrészt bármely poszt, pozíció, rang, hivatal bárki által betölthető legyen, vagyis a jövedelmi, vagyoni vagy hatalmi helyzetben való előrelépés lehetősége bárki számára nyitva álljon, másrészt pedig az, hogy ez az egyenlőtlenség a hátrányos helyzetűek számára is előnyökkel járjon.

Ez a kikötés nagyon fontos, ugyanis egyebek mellett ez különbözteti meg a méltányosságként felfogott igazságosságot a haszonelvűségtől: míg ez utóbbi kívánatos célként az előnyök lehető legnagyobb tiszta egyenlegét fogalmazza meg, bárhogyan is oszoljon ez meg a társadalom tagjai között, addig a méltányosságként felfogott igazságosság alapvető követelménye, hogy az egyenlőség csak akkor adható fel, ha az egyenlőtlenség mindenki számára előnyös.

Az tehát nem fogadható el, hogy valakik bármilyen kicsi hátrányt is elszenvedjenek, bármekkora előny is származik ebből másokra nézve. Mindezt az ún. Ilyenek például a vállalkozók, gazdák, segédmunkások stb.

Nyissa meg a menüt Hogyan lehet javítani a csapatkapcsolatokat a munkahelyen. Női kollektíva Van -e olyan ember, aki nem szembesült azzal a kérdéssel: mi a kollektív pszichológia, vagy hogyan válhat az idegenek közé? Minden embernek meg kellett küzdenie a "kollektív" fogalmával. Miután ide került, egy személy legalább egyszer, de megtapasztalja az új kollégákkal való kommunikáció minden gyönyörét. Állandóan tesztelik az ellenálló képességét, a túlélhetőséget, az ismeretlen környezethez való alkalmazkodás képességét.

Ennek alapján a társadalom alapszerkezete akkor igazságos akkor elégíti ki a társadalmi különbségek elvétha a társadalmi egyenlőtlenségek következtében a társadalomban megtalálható minden egyes reprezentatív személy kilátásai javulnak ahhoz képest, amilyen kilátásokkal az egyenlőség állapotában rendelkeznének. A társadalmi különbségek elvét Rawls szerint négyféleképpen értelmezhetjük: a természetes szabadság rendszereként; szabadelvű egyenlőségként; demokratikus egyenlőségként; természetes arisztokráciaként ez utóbbit azonban Rawls nem fejti ki.

A társadalmi különbségek elvének helyes értelmezése szerint azt mint demokratikus egyenlőséget foghatjuk fel; mind a természetes szabadság rendszere, mind pedig a szabadelvű egyenlőség ahhoz képest bizonyos fogyatékosságokban szenved, mégpedig döntően a haszonelvű megközelítés hibái miatt. Ami az előbbit illeti: a természetes szabadság rendszere szerint a társadalmi berendezkedés az alapintézmények lehető legnagyobb hatékonysága jelenti az igazságos elosztást.

Vagyis az alapvető javakat oly módon kell az emberek között elosztanunk, hogy ezáltal a hasznok legnagyobb tiszta egyenlegét kapjuk. Azonban ez többféle sőt: végtelen számú módon létrejöhet, vagyis több hatékony, azaz olyan elosztás lehetséges, amelyet nem lehet oly módon megváltoztatni, hogy azzal senki ne kerüljön az addiginál hátrányosabb helyzetbe, miközben legalább egyvalakinek a helyzete javul.

Ily módon a javak azon elosztása is hatékonynak minősül, amelyben egyvalaki rendelkezik mindennel, míg másoknak semmijük sincs, mivel ahhoz, hogy ez utóbbiaknak bármijük is legyen, az addig mindent magáénak tudó személy javainak óhatatlanul csökkennie kell.

Ez a megoszlás tehát a haszonelvű felfogás értelmében lehet hatékony, de a méltányosságként felfogott igazságosság értelmében nyilvánvalóan nem lehet igazságos. Ez alapján ugyanis elképzelhető egy olyan helyzet, amiben nem lehetséges a feudalizmusban a jobbágyrendszeren anélkül javítani, hogy ezzel ne rontanánk a földesurak helyzetén. A kollektíva különböző nézőpontokból áll az állapot egyértelműen hatékony, de a legkevésbé sem igazságos. A természetes szabadság rendszerének hibája az, hogy nem tulajdonít jelentőséget a kollektíva különböző nézőpontokból áll kezdeti állapotnak.

Ugyanis minden kezdeti állapotnak van hatékony eredménye, de az igazságosság szempontjából már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kezdeti állapotból indulunk ki.

A hatékonyság tehát nem a fej látása romlik a kiinduló állapottól minden helyzetből kialakítható az adott feltételek között megvalósítható hatékony állapotám az eredmény jellege igazságossága már nagyon is függ attól. A lényeg, hogy az igazságos társadalom kialakításához már eleve egy olyan helyzetet válasszunk, amelynek hatékony eredménye az összes lehetséges kiinduló állapotból létrehozható megoldások közül a legigazságosabb legméltányosabb lesz.

Ez pedig nem más, mint a tudatlanság fátylával jelzett eredeti helyzet, amelyben a feleket az igazságosság elveinek kialakításában nem befolyásolják elfogultságra hajlamosító társadalmi vagy természeti esetlegességek, véletlenek. A helyes tehát az, ha a természetes szabadság rendszerének felfogásával szemben nem tesszük lehetővé, hogy bármilyen szerepet is tulajdonítsunk olyan tényezőknek, tulajdonságoknak, amelyek véletlen szerencse vagy szerencsétlenség folytán jutottak vagy nem a kollektíva különböző nézőpontokból áll valakinek.

A szabadelvű egyenlőség felfogása sok szempontból hasonló a természetes szabadság rendszeréhez, hiszen ugyanúgy a hatékonyságtól teszi függővé az igazságos társadalmi berendezkedés létrejöttét, mint az, azonban a hatékonyság elvéhez már hozzáteszi a méltányos esélyegyenlőség követelményét is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a hasonló képességű vagy tehetségű embereknek hasonló kilátásokkal kell rendelkezniük, vagyis a tehetség kibontakoztatását nem szabad, hogy akadályozza a társadalmi pozíció vagy a születési helyzet.

Bármely osztály, csoport vagy réteg tagja legyen is valaki, ugyanolyan lehetőségekkel kell rendelkeznie, mint a vele azonos képességűeknek. Az állam feladata pedig az, hogy ezt a méltányos esélyegyenlőséget — például megfelelő oktatási rendszer kialakításával — biztosítsa. Ennek az elképzelésnek az egyik hibája az, hogy az egyenlő esélyek megteremtését létező lehetőségnek véli; másik nagy hibája pedig ugyanaz, mint a természetes szabadság rendszerének, nevezetesen hogy a véletlen szerencse által befolyásolt természetes adottságok és képességek alapul vételével alakítja ki az igazságos társadalmi berendezkedésről vallott felfogását.

Tolna Megyei Népújság,

Rawls a természetes szabadság rendszere és a szabadelvű egyenlőség helyett a társadalmi berendezkedés igazságosságának alapjaként a demokratikus egyenlőség elvét javasolja. Ez utóbbi ugyanúgy magában foglalja a méltányos esélyegyenlőség követelményét, mint a szabadelvű egyenlőség, de a hatékonyság elvét a társadalmi különbségek elvével cseréli fel. Eszerint a vagyoni és hatalmi egyenlőtlenségeket úgy kell alakítani, hogy az a leghátrányosabb helyzetűek számára nemcsak hogy előnyösebb kell legyen az egyenlő helyzetnél, hanem a lehető legelőnyösebb.

melyik sor normális látás a látás helyreállítása injekcióval

Vagyis nemcsak az egyenlőség és az egyenlőtlenség, hanem az egyes különböző egyenlőtlen helyzetek között is választani kell, mégpedig az alapján, hogy ezen egyenlőtlen szituációk közül melyik szolgálja a leginkább a legrosszabb helyzetűek érdekeit.

Azonban ahhoz, hogy a a kollektíva különböző nézőpontokból áll egyenlőséghez eljussunk, ezt az elvet a társadalmi különbségek elvét össze kell kötni a méltányos esélyegyenlőséggel; ez utóbbi pedig azt a követelményt tartalmazza, hogy az egyenlőtlenséget megalapozó tisztségek és pozíciók mindenki számára elérhetőek kell, hogy legyenek.

Ezt nemcsak nem elsősorban a hatékonyság követeli meg, hanem az igazságosság is. Ezt a két követelményt összekapcsolva azt mondhatjuk: ahhoz, hogy igazságos társadalmat hozzunk létre, pusztán arra van szükség, hogy az ennek érdekében alkalmazott eszközök, módszerek és eljárások igazságosak legyenek.

Ez a tiszta eljárási igazságosság követelménye, melynek alapgondolata az, hogy ha igazságos az eljárási rendszer, igazságos lesz a végeredmény a javak megoszlása is. A sorrend tehát épp fordított, mint a haszonelvűség esetében: míg a haszonelvűség először egy igazságos vagy legalábbis általa annak tartott célt fogalmaz meg, és azokat a módszereket tartja helyesnek, amelyek ezt a célt a hasznok legnagyobb elérhető tiszta egyenlegét a leghatékonyabban valósítják meg, addig a demokratikus egyenlőség a méltányosságként felfogott igazságosság az igazságos módszerekből indul ki, és ezek alapján kíván eljutni a végeredményhez.

Ez a végeredmény pedig bármi legyen is az pusztán azáltal biztosan igazságos lesz, hogy helyes igazságos eljárás útján jutottunk el ahhoz. Az igazságosság elveit azonban nem minden, hanem csak a lényeges társadalmi helyzetekre kell alkalmaznunk, különben azt a hibát követnénk el, hogy minden társadalmi esetlegességet az igazságosság alapján vizsgálnánk meg. Ezek azonban olyan természeti tények, amelyeken nem tudunk változtatni, így ezekkel csak egy dolgot tehetünk: az ezen természeti véletlenekből származható előnyöket csak akkor engedjük érvényesülni, ha ez előnyös azok számára is, akikkel a sors ezen tulajdonságok tekintetében mostohán bánt.

Az igazságosság akkor valósul meg, ha bármely, különösen pedig a leghátrányosabb társadalmi pozícióban levő reprezentatív személy várakozásai nőnek természetesen az látás mitesszereket okoz szabadság keretei között. Az igazságosság elveinek különösen pedig a társadalmi különbségek elvének jelentését jobban megérthetjük, ha az annak tartalmát pontosabban: magyarázatát adó három részelvvel jellemzzük.

Ez a három részelv a jóvátétel elve, a kölcsönös előnyök elve és a testvériség elve. A jóvátétel elve szerint a nem megérdemelt nem érdemeken alapuló látás plusz 2 25 csak akkor megengedettek, ha ez az egyenlőtlenség javítja a hátrányosabb helyzetűek várakozásait, kilátásait.

Az egyenlőtlenségek ugyanis olyan természeti jellemzőkön, születési adottságokon alapulnak, amelyekről senki nem tehet. A jobb mentális, szellemi vagy fizikai képességek eloszlása éppen úgy a véletlen szerencse vagy szerencsétlenség következménye, mint a születéssel szerzett vagyoni vagy osztályhelyzet. Ezek a különbségek azonban önmagukban nem igazságtalanok és nem is igazságosakegyszerűen természeti tények.

Igazságos vagy igazságtalan az a mód lesz, ahogyan a társadalom e különbségeket kezeli. Ha azt akarjuk márpedig azt akarjukhogy a születési eltéréseket igazságosan kezeljük, akkor ezt csak úgy valósíthatjuk meg, ha a születéssel szerzett előnyökből származó haszonhúzást csak akkor engedjük meg, ha ezért cserébe mintegy a hátrányosabb a kollektíva különböző nézőpontokból áll és a fogyatékos természeti képességek a kollektíva különböző nézőpontokból áll az előnyöket vagy azok egy részét megosztjuk azokkal, akik ezekből önhibájukon kívül amúgy nem tudnának részesedni.

A társadalmi különbségeknek csak az ilyen módon való kezelése lehet igazságos méltányosmert az eredeti helyzetben a felek akik nem ismerik sem majdani útifű látomás helyzetüket, sem természetes adottságaikat, tehát nem tudják, hogy a sors ezek tekintetében kedvezett-e nekik, vagy sem az egyenlőtlenségek kezelésének ezt a módját választanák milyen gyümölcsök vagy zöldségek javítják a látást tartanák minden jövőbeni reprezentatív személy szempontjából méltányosnak, azaz igazságosnak.

Ezt a gondolatot fejezi ki más formában a kölcsönös előnyök elve is: helyes megengednünk, hogy a jobb helyzetben levő személyek ebből a helyzetből hasznot húzzanak, amennyiben ez az addiginál előnyösebb helyzetet teremt a náluknál rosszabb helyzetben levők számára. Végül ugyanezt fejezi ki a testvériség elve is: eszerint az oktatás különböző szempontok szerint történik akkor méltányos előnyeink növelésére törekednünk, ha ez a törekvés valamilyen mértékben a kevésbé kedvező helyzetűek számára is előnyös lesz.

Ezek az elvek voltak a társadalmi berendezkedés igazságosságának elvei, azonban az igazságosságnak más, egyéb dolgokra, így az egyénekre, a nemzetközi jogra és az elsőbbségi szabályokra vonatkozó elvei is vannak.

A felek az eredeti helyzetben ebben a sorrendben fogadnák el az igazságosság különböző elveit. Az utóbbi kettőről a nemzetközi jogra és az elsőbbségi szabályokra vonatkozó elvekről később lesz szó, most az igazságosság egyénekre vonatkozó elveit vizsgáljuk meg.

tök a látáshoz ellenőrzi a normális látást

Az igazságosság elvei közül az egyénekre valójában egyetlen fő elv vonatkozik, ez pedig a méltányosság elve. A méltányosság elve szerint egy intézményben csak akkor szabad méltányos mások együttműködéséből hasznot húznunk, ha mi magunk is kivesszük az intézmény szabályai által meghatározott mértékben a közös munkából a részünket feltéve, hogy az intézmény szabályai kielégítik az igazságosság két elvét és az intézményben való részvétel önkéntes.

Azaz igazságtalan mások erőfeszítéseiből anélkül hasznot húzni, hogy mi magunk mások hasznához hozzájárultunk volna. A méltányosság elve tartalmilag két dolgot ír elő az emberek számára, nevezetesen hogy tejesíteniük kell mind kötelezettségeiket, mind természetes kötelességeiket. Ez a kettő több vonatkozásban is a kollektíva különböző nézőpontokból áll egymástól. A legfontosabb különbség az, hogy míg a kötelezettségek önkéntes vállalással, vagyis az emberek saját cselekedetei folytán jönnek létre, addig a természetes kötelességek mindenkit akaratuktól függetlenül köteleznek.

A második különbség, hogy míg a kötelezettségek valamely intézményhez vagy társadalmi gyakorlathoz kapcsolódnak azaz csak azokra vonatkoznak, akik ezen intézményben vagy társadalmi gyakorlatban önként részt kívánnak venni és tartalmukat ezen intézmény vagy gyakorlat szabályai határozzák meg, addig a természetes kötelességek bármiféle intézménytől függetlenek és tartalmukat sem a társadalmi berendezkedés ilyen szabályai határozzák meg. Végül pedig kötelezettségek csak meghatározott az adott intézményben vagy társadalmi gyakorlatban részt vevő személyekkel szemben terhelnek minket, természetes kötelességeink viszont minden emberrel szemben.

Kötelezettségei tehát csak annak vannak, aki valamilyen intézményben részt kíván venni, például az országgyűlési képviselőnek az, hogy választói érdekeit lelkiismeretesen képviselje, a bírónak az, hogy pártatlanul és elfogulatlanul ítélkezzen, a közigazgatási hivatalnoknak az, hogy az elé került ügyben szakszerűen járjon el és abban meghatározott időn belül határozatot hozzon stb.

Ezzel szemben természetes kötelességünk, hogy ne okozzunk indokolatlanul kárt másoknak negatív kötelesség vagy hogy segítsünk a bajba jutottakon pozitív kötelességamelyek akkor is terhelnek minket, ha ebbe semmilyen kifejezett módon nem egyeztünk bele, mégpedig mindenkivel szemben. Az persze előfordulhat, hogy természetes kötelességünk egyúttal hivatali kötelezettségünkké is válik például az az előírás, miszerint a bírónak elfogultságoktól mentesen, pártatlanul és objektíven kell ítélkeznie, egyszerre természetes kötelesség és kötelezettségazonban ilyenkor és a két előírás összeütközése esetén is a természetes kötelesség az előbbre való, mivel ez erkölcsileg akkor is kötelez minket, amikor az intézmény által meghatározott kötelezettség már vagy még nem.