Röntgensugárzás és. A röntgensugárzás és gyakorlati alkalmazása [antikvár]
Tartalom
Ez utóbbi a szövet átlagos rendszámának függvénye — emiatt mutatnak kontrasztot az egyes szövetek a röntgenfölvételeken.
A lágy szövetek röntgenabszorpciója jól modellezhető a röntgensugárzás és a víz kölcsönhatásán keresztül, aminek keretében az egyes gyengülési mechanizmusok is tárgyalhatók.
A kisenergiájú 1—30 keV röntgenkvantumok attenuációjának ez az abszorpciót és a szóródást egyaránt magában foglalja a fő forrása a koherens szóródás, amikor az anyag elektronjain szóródó foton energiaveszteség nélkül irányt változtat, valamint a fotoelektromos hatás, amikor a foton átadja az energiáját az anyag atomjainak, amelyek röntgensugárzás és fotoelektron kibocsátása mellett ionizálódnak.
A közepes 30 keV — 30 MeV energiatartományban a Compton-szóródás válik dominánssá, amely a fotonok és az anyag elektronjainak rugalmas ütközéseként értelmezhető, ahol a szórt röntgenfotonoknak nemcsak a mozgási iránya változik meg, hanem az energiájuk is csökken. A fentiekben bemutatott röntgenabszorpciós spektrum anyagfüggő, ennek egyik oka, hogy az egyes gyengülési mechanizmusokra vonatkozó elnyelési állandók különböző rendszámfüggést mutatnak: a fotoelektromos hatás és a párképződés elnyelési állandója röntgensugárzás és elnyelő anyag rendszámának négyzetével, a koherens szórás elnyelési állandója pedig annak köbével arányosan növekszik.
A Compton-szóródás ugyanakkor rendszámfüggetlen. Ezek a tendenciák jól kihasználhatók az alkalmazások során, hiszen a diagnosztikus célokra használt, lágy röntgensugárzás elnyelődésére jellemző koherens szórás erős rendszámfüggést mutat, növelve ezzel a kontrasztot a képalkotás során, míg a terápiás célú kemény röntgensugárzás immár közel rendszámfüggetlen módon nyelődik el, emiatt nincs szükség a csontok fokozott védelmére a sugárterápiánál.
