Mi a látvány, Você está bloqueado temporariamente

Jó kérdés: Mi a látvány? Önálló vagy alkalmazott művészet? A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata, 7. NET Van-e a látványnak dramaturgiája? Van-e hierarchiája a látvány elemeinek?

Hogyan dolgozik együtt rendező és látványtervező? Hogyan adja vissza az anyag, a tér, a forma, a szín, a fény a szöveget és a zenét? Vannak-e tervezői trendek?

Mit kell tudni egy látványtervezőnek? A beszélgetést Veiszer Alinda vezette. Veiszer Alinda: Egy színházi előadásból melyik nélkülözhető: a jelmez, a díszlet vagy a világítás? Bányai Tamás: A világítás nélkülözhető. Ez a pályafutásom alatt folyton visszatérő tapasztalat. A világítás külső ember nélkül megoldható.

Veiszer Alinda: Megoldja netán egy fővilágosító?

A küldő és fogadó egy vagy több személy, kisebb vagy nagyobb közösség.

Mi a látvány Tamás: Mondjuk igen. Veiszer Alinda: Mit tud a világosítástervező, amit a világosító nem? Valójában a rendezőn múlik, hogy akar-e világítástervezővel dolgozni, ami ugyanolyan művészi és emberi bizalmi viszony kérdése, mint ami a többi munkatárssal kapcsolatban vezeti a választását. A mi a látvány struktúra hagyományosan egyébként fővilágosítókat alkalmaz, és a rendező, díszlettervező és fővilágosító meg szokták oldani a dolgot.

És a tapasztalat tényleg mi a látvány, hogy így megoldható. Veiszer Alinda: Akkor mi az, amiért téged hívnak? Veled mi van és mi nincs? Bányai Tamás: Velem nincsenek terméketlen viták. Feszültségek tudnak ugyanis kialakulni bizonyos színházi megszokások és művészi elképzelések között.

Ha én benne vagyok a munkafolyamatban, akkor tudom integrálni mindezt Veiszer Alinda: Jó, Tamás, de gondolkodj olyan példán, amikor az utolsó pillanatban vontak be, mert a fővilágosító nem volt a helyzet magaslatán. Ahhoz azért érzékeny szem kell, hogy a világosítás problémáit észrevegye.

Erkel László Kentaur: Ehhez kapcsolódva szeretném mondani, hogy aki lighting designer akar lenni, az francia, német vagy angol egyetemen hat éven át tanulja, aztán elmegy egy híres tervező mellé boardosnak, magyarán kezeli a pultot.

• Hol kell kezdeni a látás helyreállítását
• Látvány szó jelentése a WikiSzótásportvendeglo.hu szótárban
• A belső kép vagy szemléleti kép már látott kép.
• Mit jelent a látvány.

Tapasztalatból mondom, én már nem találkozom produkcióval, amelynek nincs lighting designere, hiszen az olyan lenne, mintha nem kellene hangszerelő egy zenekarhoz, mondván, hogy a szerző a zenészekkel úgyis össze tudja rakni, mert van gyakorlatuk. Egyébként pedig nemcsak lighting designer nélkül, de díszlet és jelmeztervező nélkül is lehet színházat csinálni — sőt, színész nélkül is.

Ugyanakkor hihetetlenül nagy különbség van egy jól bevilágított előadás és akárcsak egy mestermunka között. Régen, amikor myopia mínusz 5 kezelés nem volt lighting designer, voltak olyan művészi érzékkel bíró fővilágosítók, akiket mindenki ismert, és akik harminc év tapasztalattal bírtak, utánaolvastak, kísérleteztek, jól kommunikáltak, érezték a színészt — tudnék neveket is sorolni, de ebbe most nem akarok belemenni.

Ezen kívül sok rendező magának vindikálta azt, hogy megmondja, milyen fények legyenek. Nem tudták megfogalmazni, hiszen fogalmuk sem volt, melyik lámpa mit tud, vagy milyenek a fényhőmérsékletek, de volt némi gyakorlatuk.

Amióta azonban az elmúlt tíz-tizenöt évben már nálunk is mi a látvány egy-két szakember, lehet látni a különbséget. Erkel László Kentaur: Díszlet nélkül van színház, hiszen ez is díszlet, amiben itt ülünk. Egy fal is díszlet, bármi lehet díszlet: csak rendező és előadás függvénye.

Amikor kamasz voltam, nem volt semmi a színpadon, annyira színészcentrikus vagy minimalista volt a színház. Egy díszlet azonban sokat segít, vezeti a nézőt.

Aztán vannak előadások változó terepekkel: például egy operettben vagy egy musicalben több helyszínnek kell megjelennie, és még az is fontos, hogyan változik a díszlet egyik jelenetből a másikba, akár dramaturgiailag is.

És segít a színésznek is. Ezért nekem az az alapelvem, hogy lehet művészi díszleteket csinálni, de abban a pillanatban, amikor az elé tolakszik a színésznek, nem jó. Nekünk az a dolgunk, hogy őket sugarazzunk.

Veiszer Alinda: Ez most elég általánosnak tűnik, de időközben sokat változott körülöttünk a vizualitás vagy annak tempója — fontosabb-e ma tehát, mint korábban és hogy kell megközelíteni, mint akár tíz éve?

Erkel László Kentaur: Inkább azt mondom, ma már sokkal többféleképpen lehet ezt megközelíteni. Itt nálunk fontosabb lett, hogy milyen a díszlet.

Igényesebbek a nézők, többet követelnek, és ez nem arról szól, mi a látvány minél gazdagabb legyen a díszlet.

Jó kérdés: Mi a látvány? Önálló vagy alkalmazott művészet?

Immár sok világot járt díszlettervező van, erős a képzés, vannak is fantasztikus díszletű előadások, mi a látvány csórók vagyunk, és nem nagyon költünk erre, de bizonyos fajta előadások nagyon megkövetelik, hogy a vizualitásuk erős legyen. Lehet, hogy három fal és egy jól elhelyzetet ablak van, de annak olyannak kell lennie.

Veiszer Alinda: Ez a jelmezeknél is így van? Nagy Fruzsina: Lehet csinálni olyan előadást, amiben myopia kezdeti stádiumú kezelés jelmez — ha a rendezőnek ez a koncepciója, bár én ebben nem hiszek és nemcsak azért, mert nekem nem lenne munkám, hanem mert van egy konkrét példám.

Amikor a Krétakörrel kapcsolatba kerültem, először maszkokat csináltam, és nagyon-nagyon vártam azt a pillanatot, hogy végre jelmezt is tervezhessek, ami aztán a Mizantrópban és a Csillagász álmában sikerült is.

Majd a társulat vezetője, Schilling Árpád rendező úgy döntött, a következő munkában nincs szükség semmi felesleges sallangra — akkor született a Siráj jelmeztervező és jelmezek nélkül. A mikrofonnal Nagy Fruzsina Veiszer Alinda: Ha jól emlékszem, mindenki abban játszott, amiben aznap volt.

Nagy Fruzsina: Ez volt a koncepció. Én akkor elég sokat vitatkoztam is Árpáddal erről, mert azt gondoltam, amit éppen Kentaur is mondott a színházként használt térről: a ruhák is ugyanígy jelmezekké válnak.

A színészek is elmondták, hogy beállt egy rutin. Láng Annamária például mindig ugyanabban a bőrkabátban ment aznap este, amikor játszottak. A civil ruhák tehát mégiscsak jelmezekké váltak.

Vizualitás

Veiszer Alinda: Tamás azt mondja, nem sok helyre hívják, nagyjából fix emberekkel dolgozik együtt. Hogy van ez a jelmezekkel? Több pénz lett rá? Vagy inkább kevesebb? Kreatívabbnak kell lenni? Nagy Fruzsina: Azt tapasztalom az utóbbi tíz-tizenöt évben, hogy a pénz mindenképp kevesebb, és nem nagyon jut extrém, tervezett jelmezekre; a munkáimnak legalább a fele arról szól, hogy túrom a raktárokat és plázákba járok, mert teljesen mai vagy legfeljebb retro-jelmezeket szedhetek össze, ami tulajdonképpen nem is tervezés — csak jó érzék kell hozzá, illetve jól kell érteni és értelmezni a darabot.

Egyre ritkább az, amiért én fiatalon ezt a szakmát választottam: hogy a semmiből létező dolgot kell megcsinálni, olyat, amilyet addig még senki nem talált ki.

Illetve mostanában van olyan tendencia is, hogy bár realisztikusak a jelmezek, de felbukkan egy-két érdekes darab. Veiszer Alinda: Mit szólsz ahhoz, hogy színészek utána hordják a jelmezt?

• Nagy távollátás
• látvány | A magyar nyelv értelmező szótára | Kézikönyvtár
• Вечер только начинался, и Элли обратилась за советом к матери.
• Ричард вновь расхохотался.

Siker ez egy jelmeztervezőnek? Nagy Fruzsina: Ha tényleg én varrattam, netán saját kezűleg is hozzányúltam — mert én nagyon szeretem a végén megmanipulálni a ruhákat: megöregíteni például — akkor az jó érzés, persze. Veiszer Alinda: Ti nyilván követitek, hol tart a szakmátok Magyarországon és külföldön.

Mit jelent a látvány. Scenery jelentése magyarul

Vannak-e trendek? Vagy inkább műfaja válogatja?

Bányai Tamás: Mostanában kevésbé érzek trendet, a másodfokú látás azonban nagyon gazdagszik: az utóbbi öt-tíz évben tobzódik a világítástechnika.

Az új eszközök, a led például olyan szinte jutott, hogy már-már átértelmezi az eddigi dolgokat, hiszen leddel nagyon variábilisan lehet világítani. A világításban a nyolcvanas, kilencvenes években voltak erős trendek: a francia színházban például volt egy olyan stílus, amit mindenki követett, ugyanakkor világítás szempontjából Luc Bondy vagy Patrice Chéreau előadásainak felismerhető stílusuk volt.

Ezek az előadások általában üres terekben játszódtak, amelyekben a fények kísérték dramaturgiailag markánsan az előadást. Most inkább burjánzanak a dolgok, mindig újat kell kitalálni, annyira felgyorsult minden. Veiszer Alinda: Miről tudom megmondani, mi a látvány látok egy előadást, hogy te tervezted a világítását?

Van olyan elem, vagy jellemző, ami rád vall? Bányai Tamás: Szerintem nincs. Bizonyos szakmai szemmel elképzelhető, hogy valaki kiszúrja, de azt hiszem, a nézők ilyet nem vesznek észre.

Jó kérdés - Mi a látvány: önálló vagy alkalmazott művészet?

Ez nem stílus vagy vizuális irányzat, hanem egyfajta rendszer a fények elhelyezésében, színezésében, irányában. Ha valaki tudja, hogy ilyen módon át szoktam gondolni, az szerintem felfedezheti, ezek azonban olyan apróságok egy előadásban, amelyek emelik mi a látvány az élményt, de nem hiszem, hogy olyan kézzelfogható jegyek, mint egy díszlettervezőnél.

Veiszer Alinda: Az, hogy a technológia irányába gazdagszik a szakmád, lehet veszélyforrás a kreativitás kárára? Bányai Tamás: Nem. Inkább több lehetőség. Az ízlésre viszont nagyobb szükség van, arra, hogy az ember ezzel rendben tudja szolgálni az előadást. A mikrofonnal Bányai Tamás Veiszer Alinda: A díszletre, ha ránézek, akkor meg lehet mondani, Kentaur-e vagy sem, de nem tudom, miről lehet felismerni. Erkel László Kentaur: Nagyon sok cucc van a színpadon.

Ezt szokták mondani a gazdasági igazgatók.

Hullámlovasok 4.0, avagy csinált vírus újra támad?

Veiszer Alinda: Van olyan részlet, amit mindig beletervezel? Ez nem olyan hülye kérdés, mint ahogy most ingatod a fejed, mert például Mundruczó Kornél filmjeiben mindig van mosógép.

Vagy van olyasmi, ami mindig előjön, pedig nem is szeretnéd? Erkel László Kentaur: Kifejezetten küszködök, hogy az éppen készülő munka ne hasonlítson az előzőkre.

De vannak eszközök, amiket nagyon szeretek használni, ilyen a méltán vagy méltatlanul elfelejtett forgószínpad — nekem egyik kedvencem, bár másképp használom, mint amire eredetileg kitalálták.

Nem szeretem, ha statikusak a díszletek; persze azt is szeretek csinálni, főleg stúdiószínházakban, illetve régebben Alföldi-előadásokban. Amikor azonban jelmezt tervezek, egy mi a látvány mindig olyan, mint én. Legalábbis ezt mondják.

Ha festek, azt meg lehet ismerni, de a díszletben nem tudom, mi azonosít be engem. A díszletben a metódus a jellemző: ha zenés színházi előadást csinálok, akkor folyamatosan változik a tér. Ezt nem én találtam ki, hanem amikor a kilencvenes években Londonban tanultam, egy olyan producernek dolgoztam, aki zenés színházi előadásokat csinált, és ott azt láttam: minden mozog, és lehetőleg nem látok díszítőt.

Ez a tökéletes illúzió — ha művészszínházról, ha kommerszről van szó. Ott egyébként nagyon hamar megjelent a robotika. Aztán jött Wilson, és még jobban megbolondította ezt a dolgot. Azt mi a látvány, hogy a nézőt folyamatosan vezessük, a díszlet ne csak háttere legyen a játéknak. Főleg a zenés színházban, a musicaleknél, ahol nem annyira egyértelmű, honnan hova megy egy történet, és néha hirtelen, meglepetésszerűen kell megváltoznia a dolgoknak. Veiszer Alinda: Fruzsina, te is beletervezetd az előadásokba magad?

Nagy Fruzsina: Nem tudom, de azt észrevettem, hogy a női tervezők, amikor női figurát terveznek — ez divattervezőkre is igaz — valahogy olyan alkatot rajzolnak, mint amilyenek ők maguk. Én éppen azt szeretem, hogy a feladatok különböznek, és én is inkább arra törekszem, hogy legyen más és más egy előadás. De ha van olyan technológia vagy kombináció, netán szabásvonal, amit elkezdtem kóstolgatni, és elsőre nincs idő kibontani, akkor előszeretettel veszem elő egy újabb feladatnál.

Veiszer Alinda: Van kedvenc ruhadarabod? Nagy Fruzsina: Nagyon szeretem színpadra a ballonszoknyát. A nyolcvas években, amikor tinidiszkóba jártam, elengedhetetlen darab volt. Mindig azt emeli ki, ami fontos, és amikor mozog, van egy jó lendülete. Veiszer Alinda Veiszer Alinda: Kell-e tudnod, hogy mi az aktuális mi a látvány ahhoz, hogy hitelesen tudj, mondjuk itt a Katonában dolgozni.

Látvány szó jelentése

A Nórában például mostani öltözéket viselnek a szereplők. Nagy Fruzsina: Igen, folyamatosan tanulmányoznom kell — nem látszik, mennyi időt és energiát fektetek abba, amikor éppen nem ruhapróbán vagyok, hogy az olyan legyen, amilyen. Egy felelősségteljes tervező nem engedheti meg magának, hogy bezárkózzék a saját kis ihletett világába, mi a látvány update-nek kell lenni, hogy ahhoz képest tudjak valamit mutatni.

Veiszer Alinda: A Sirályhoz többször is volt szerencséd. Veiszer Alinda: Ezek nyilván különböző értelmezések, de ha az ember belehelyezkedik a darab világába, akkor kézenfekvő, hogy azonosságok vannak.

Kétszer, háromszor nekifutni ugyanannak az anyagnak nehézség, vagy mivel évek választják el és rendezők, nem az — mert olyan, mintha más munka lenne? Nagy Fruzsina: Ez a három munka két éven belül volt, és nehéz volt kiradírozni az előzményeket. Nagy segítség volt a díszlettervezővel illetve a rendezővel való közös munka, sok beszélgetés, hogy újabb jelmezek szülessenek meg a fejemben.

De biztos, hogy vannak olyan karakterjegyek, amelyeket nem tudtam elengedni az olvasott darab alapján. Persze minden feladat más, és mi a látvány van egy erős koncepció, díszlet, akkor nem nehéz elengedni.

Veiszer Alinda: A jelmeztervezési trendeket meghatározza az utcai divat? Nagy Fruzsina: Ma igen, mert nagyon jelenidejűek a jelmezek — egy Shakespeare-t sem a korabeli ruhákban szokás játszani, hanem vagy a mában, mi a látvány egy erőteljes huszadik századi korszakot választanak, amelyben tízévente elég élesen elhatárolódtak a különböző divattrendek, és amiből hangulatosan meg lehet teremteni egy miliőt.

Veiszer Alinda: Nálatok milyen trendek vannak, ha aktuális akarsz lenni és ezzel nemzetközi figyelmet felkelteni?