Méhlátás és vizuális orientáció.
Tartalom
Idôszámításunk szerint körül már a vikingek is kihasználták az égboltfény polarizációját az Atlanti-óceánon való hajózásaik során. Navigációjuk nappal a Nap irányának ismeretén alapult. Nagy bajban lettek volna azonban, ha nem lett volna valamilyen kiegészítô orientációs módszerük is.
Még nem rendelkeztek ugyanis iránytûvel, és így eltévedtek volna a nyílt vizeken mikor a Nap a horizont alatt vagy felhôk által takarva volt.
Fajonként más a feladat Más információ lehet így fontos, és az észlelet is eltérhet A belső élmény vagy észlelet nem pontos tükörmása a külvilágnak, hanem csak megközelíti azt, amennyire a feladat megkívánja Mi teszi lehetővé? Homonym- a két szemben az egymásnak méhlátás és vizuális orientáció területek Heteronym- a két szemben eltérő területek A vizuális információ feldolgozásának főbb szintjei és az ezekhez kapcsolódó neuropszichológiai zavarok típusai Fahle, Az elsődleges vizuális kéreg V1 sérülései Primér látókéreg, Sztriatális kéreg, V1, Br17 Funkciók: tudatos vizuális élmény Elemi tulajdonságok, különbségek detektálása fényesség, szín, orientáció, mélység, mozgás, mintázat Alacsony szintű integráció Sérülése: Orientáció-integráció: kontúr detektálás Ambliópia: tompalátás fejlődési rendellenesség Kérgi vakság kontralaterálisan méhlátás és vizuális orientáció Pl.
Ez pedig gyakran elôfordult lakóhelyüknek a sarkkörhöz való közelségébôl kifolyólag. A vikingek már ismerték bizonyos, általuk "napkövek"nek nevezett természetes kristályok pl. Ennek az az oka, hogy az égboltfény részlegesen és lineárisan poláros, egy dikroikus kristály pedig attól függô mértékben ereszti át azt, hogy milyen a beesési iránya méhlátás és vizuális orientáció hullámhossza és mekkora szöget zár be a rezgéssíkja a kristály optikai tengelyeivel.
Egy ilyen kristállyal a vikingek megfigyelték az égboltfény polarizációjának a szoláris meridiánra vagyis az égboltnak a Napon és a zeniten átmenô fôkörére tükörszimmetrikus eloszlását, aminek segítségével még akkor is képesek voltak meghatározni a szoláris meridián, azaz a Nap irányát, mikor a Nap köd vagy felhôk miatt nem volt látható, de az égbolt egy jó része igen.
Ez a fajta navigáció természetesen teljesen borult idôben nem mûködött. A vikingek semmit sem tudtak az égboltfény mibenlétérôl vagy a fénypolarizációról ill. De ez elég is volt nekik a tengeri navigációjukhoz. Megfelelôen pontos dokumentáció és kellôen erôs kultúrális kölcsönhatások hiányában azonban ez az ismeretük nem öröklôdött át más népekre, nem folytatódott más kultúrákban.
Így fordulhatott elô, hogy mintegy nyolc évszázaddal a vikingek után, ben Dominique Francois Jean Arago francia fizikus és csillagász újra felfedezte az égboltfény polarizációját. Ennek elôzményéül szolgált, hogy ben a dán Erasmus Bartolinus felfedezte a kalcit mészpát kristály kettôs törését, majd ben a holland Christian Huygens a kalcit által kettôsen megtört fény polárosságát, ban pedig Étienne Louis Malus észrevette a visszaverôdô fénynek a felülettel párhuzamos sarkítottságát.
Sir David Brewster skót fizikus ben tapasztalati úton bizonyította, de csak ban közölte, hogy ha a fény az ún. Brewster-szögben melynek nagysága a levegô-víz határfelületen 53o a függôlegestôl mérve esik egy átlátszó közeg felületére, akkor a visszavert fény teljesen poláros, E-vektora a felszínnel párhuzamos, a megtört fénysugár pedig erre merôleges.
Augustin Fresnel ben dolgozta ki a fénypolarizáció elméletét Fresnel-formulák. A fény hullámtermészetéért kardoskodó Huygens még longitudinális hullámnak képzelte a fényt.
Hogyan lehet a szemterhelést enyhíteni, javítja a látást A légzés javítja a látást. Fejtájékra ható ászanák Sokan igyekszünk megfelelően táplálkozni, hogy fogyjunk és formába lendüljünk, ám a látásunk is ugyanolyan fontos. Napi egy répa, és az optometristának nincs dolga? Kapāla-bhātī-prāṇāyāma - Koponyatisztító légzés Válasszuk szét a tényeket és a fikciót, és lássuk, mi a helyzet valójában a látásjavító vitaminokkal.
Ezzel szemben Isaac Newton a fényt részecskék terjedéseként értelmezte, és a sarkítottság miatt a fényrészecskéket új tulajdonsággal, a pólusokkal ruházta fel. Innen ered a Malus-teremtette "fénypolarizáció" szó. A XIX. Lord Rayleigh másnéven John William StruttNobel-díjas angol fizikus adott elsôként helyes elméleti magyarázatot e jelenségre.
Egészen Rayleigh ben megjelent e tárgyú cikkéig a meteorológia egyik legnagyobb rejtélyének számított az égboltfény intenzitásának, színének és polarizációjának a magyarázata. Ez ugyanis nem sikerült az addig uralkodó feltételezésekkel, amelyek szerint az égbolt kék színe és polarizációja a napfénynek a légkörben lebegô apró vízcseppeken vagy egyéb részecskéken való törésére és az azokról történô visszaverôdésére vezethetô vissza.
Rayleigh mutatott rá, hogy e légköri optikai jelenségek a napfénynek a fényhullámhossznál sokkal kisebb, légkörbeli részecskéken történô szóródásával magyarázhatók.
Az így szóródó fény intenzitása a hullámhossz negyedik hatványával fordítottan arányos Rayleigh-szórásazaz minél rövidebb a hullámhossz minél közelebb esik az ultraibolya tartományhozannál erôsebben szóródik a fény. A természet polarizációs mintázatai A fény polarizációja gyakori optikai jelenség a természetben, ahol leggyakrabban szóródás vagy tükrözôdés útján keletkezik részlegesen és lineárisan poláros fény.
Így a polarizált fény egyik legfôbb forrása az égbolt, a napfény földi légkörben való szóródásának köszönhetôen. A víz alatti világ szintén erôsen poláros a vízbeli fényszórás miatt.
A harmadik fô forrás a sima, fényes felületekrôl - pl. Az emberi szem gyakorlatilag vak a fénypolarizációra, ezért az állatok polarizáció-látása csak Karl von Frisch es azon felfedezése után került a kutatás érdeklôdési körébe, hogy a méhek képesek az égi polarizációs mintázat alapján is tájékozódni.
Azóta a polarizáció-érzékelés hátterében húzódó mechanizmus néhány fontos sajátságát sikerült feltárni. Napjainkban a vízfelületekrôl visszaverôdô újrapolarizált fény állati viselkedésben és tájékozódásban betöltött szerepének vizsgálata került elôtérbe.
Ezek a tükrözôdési-polarizációs mintázatok fontos környezeti vizuális információval bírnak a vízen, vízben vagy víz közelében élô állatok orientációjában és élôhely-felkutatásában. A fénynek a vízfelszínrôl való visszaverôdése fontos pl.
Habár általánosan felismert tény, hogy a visszaverôdés igen hatékony fénypolarizáló mechanizmus, a tükrözôdô fény polarizációjában rejlô információk koránt sincsenek annyira méhlátás és vizuális orientáció, mint a fényintenzitásban rejlôk.
A természetes felületek polarizációs jegyei olyan információkat tartalmaznak, melyek az intenzitásmezôben nem foglaltatnak benne, és e járulékos információk nagyon értékesek a távérzékelésben. A tengerfelszínrôl tükrözôdô fény polarizációja fontos pl. A fénytörés a tükrözéshez hasonlóan fénypolarizációval jár együtt, így a direkt napfény a vízfelszínen való áthatolás után részlegesen és lineárisan polárossá válik, mely fény aztán tovább polarizálódik a fényszóródás miatt.
A percepciós zavarok, figyelemzavarok és orientációs zavarok diagnosztikája
Ennek megfelelôen két eltérô víz alatti polarizációs mintázat létezik: az egyik a vízfelszín ún. Snellius-ablakában, a másik pedig azon kívül. Az égbolt polarizációs mintázatát a víz alól a felszíni Snellius-ablakon át lehet észlelni, de e mintázat a fény levegô-víz határfelületnél bekövetkezô törése és törési polarizációja miatt módosul. Az égboltfény Snellius-ablakban észlelhetô törési-polarizációs mintázata bizonyos tengeri rákok navigálásában fontos szerepet játszik.
A Snellius-ablakon kívül a nagy tömegû víz áteresztési transzmissziós polarizációs mintázata tapasztalható, a beesô fény és a víztömeg kölcsönhatása elnyelés és szórás eredményeként.
Mindkét fent említett víz alatti polarizációs mintázat a Nap állásától nagy mértékben függ. Egyes vízi állatok tájékozódásában fontos szerepet játszik az a tény, hogy a víz alatti polarizációs mintázatokból akkor is meghatározható a Nap iránya, ha az a felhôk miatt közvetlenûl nem látszik.
Nem az a kérdés, romlik-e, hanem, hogy milyen ütemben. A -0,5 egészen kevés, és természetes, ha már mondjuk tini vagy, akkor sem kóros. Láttam gyereket Érdemes ilyenkor beszűkült pupilla mellett visszapróbálni a lencsét. Ilyen esetekben az értékelésem szerint a.
A sima vízfelszínnél tapasztalható összetett víz alatti intenzitás és polarizációs mintázatokat módosítja a fényeloszlás felületi vízhullámok gerjesztette tér és idôbeli ingadozása. A hullámhosszuktól függôen a vízhullámok különbözô mélységben fókuszálják a fényt, ami a fényintenzitás vibrálását okozza. Az állatok látórendszerének fénypolarizáció érzékelése Sok rovar és más ízeltlábú képes detektálni a lineárisan poláros fény rezgéssíkját.
Ezen állatok legtöbbjének polarizáció-látása az égbolt polarizációs mintázata alapján történô orientációval van szoros kapcsolatban. Ilyen rovarok pl. Legújabban sok vízirovar és nedves anyagban élô rovar szeme bizonyult polarizáció-érzékenynek; ezek polarizáció-látása az égboltfény vízfelületeknél fellépô tükrözôdési-polarizációs mintázataival áll kapcsolatban, csakúgy mint pl.
A „lövöldözős” számítógépes játékok javítják a látást
Az ízeltlábúak és lábasfejûek retináját alkotó fotoreceptorok hosszúkás, henger alakú sejtek, amelyek membránján ujjszerû kitüremkedések, ún. E mikrovillusokban rendezetten helyezkednek el a látópigment óriásmolekulái, melyek dipóltengelyei egymással és a mikrovillusok hossztengelyével közel párhuzamosan irányulnak.
E szabályos elrendezôdés felelôs a fénypolarizáció-érzékelésért, ugyanis a sejt annál nagyobb elektromos kimenôjelet szolgáltat, minél párhuzamosabb a beérkezô fény E-vektora a mikrovillusok tengelyével, milyen vitaminok vannak a látás erősítésére annál több fényt nyelnek el a látópigment molekulái. Az emlôsök szeme pl. Az ilyen látósejt irányra átlagolt kimenô jele már független lesz a fénypolarizációtól.
A fény méhlátás és vizuális orientáció, a receptorok hossztengelyével párhuzamosan esik be. A kettôs nyilak a látópigment óriásmolekuláinak a dipóltengelyét szimbolizálják. A legtöbb, polarizáció-érzékenységgel bíró szárazföldi és félszárazföldi állat az égbolt polarizációs mintázatát használja iránytûként orientációja során, ha a Napot felhôk takarják. Az erre utaló evidencia kevésbé tiszta a vízi állatok esetén, habár sokan közülük, pl.
Ennek a víz alatti polarizáció-érzékenységnek számos szerepe lehet a víz alatti objektumok háttérhez képesti kontrasztjának az emelésétôl kezdve, a függôleges migráción és a testhelyzet tartásán át a célirányos orientációig. Azon vízi állatok száma viszonylag csekély, melyekrôl ismert, hogy használják az égboltfény Snellius-ablakon át észlelhetô törési-polarizációs mintázatát.
VIDEOPOLARIMETRIA BIOLÓGUSOKNAK
Csak nemrég sikerült egyértelmûen demonstrálni, hogy a Palaemonetes vulgaris tengeri rák éppen e törési-polarizációs mintázat segítségével orientálódik, ha a Nap valamiért nem látható.
Egyes halak szintén használják a polarizált fényt tájékozódási célokra. Az aranyhalakban pl. A pisztrángok még részlegesen csak kevésbé poláros fény esetén is meg tudják állapítani az E-vektor irányát, és az alapján választják meg úszási irányukat. E halak a fény polarizációs irányának a víztestben uralkodó viszonyai alapján képesek vizuálisan is meghatározni a függôleges irányt, aminek ismerete igen fontos a térbeli orientációjukban.
A víz szórja a rövid hullámhosszúságú fénysugarakat, így az UV-t is. E szórás kisebb távolságokon belül olyan tárgyak körvonalazásában játszhat szerepet, amelyeket esetleg más módon nehéz lenne érzékelni.
Sok hal csillogó teste azt a célt szolgálja, hogy a háttérhez hasonló összetételû és erôsségû fényt verjen vissza. Ez az álca nem mûködik egy fényt szóró és polarizáló háttér elôtt, mert a hal pikkelyeirôl visszavert fény polarizációja eltér a háttér szórt fényének polarizációjától. A lábasfejûek polarizáció-látásuk segítségével érzékelni képesek a halakat az azok pikelyes teste és poláros vízi háttere közti polarizáció-kontaszt alapján.
Mire figyelek szeptemberben?
Régóta kutatott kérdés, hogy a vonuló madarak és a postagalambok miként tájékozódnak a térben. Felvetôdött, hogy a hosszútávú orientációjukban a Nap irányának, méhlátás és vizuális orientáció csillagok állásának valamint a földi mágneses térnek lehet fontos szerepe.
Csak az utóbbi látás hyperopia myopia derült ki, hogy egyes költözô énekesmadarak látórendszere érzékelni képes a fénypolarizációt, s ezen képességüket arra használják e madarak, hogy az égbolt polarizációs mintázata alapján határozzák meg a szoláris meridiánt orientáció céljából. Az as évek végén és a es évek elején a mágneses orientációval kapcsolatos bizonyítékok egyre sokasodó száma kényszerítette ki azt a következtetést, hogy a postagalambok és költözômadarak tájékozódása több stimuluson alapul.
Az ún.
