Dialektika – Wikipédia

Dialektikus nézet

dialektikus nézet

A dialektikus logika művelői szerint mivel a végtelen anyagi világ állandó mozgásban és fejlődésben van s ugyanakkor halad pusztulása feléa gondolat formáinak, a fogalmak, a kategóriák alkalmazása során ezt figyelembe kell venni. A dialektikus logika fő feladata a mozgás, a fejlődés, a megszűnés, a pusztulás, egyáltalán a jelenségek belső ellentmondásai, a külső összefüggések és meghatározottságok fogalmi kifejezhetőségének vizsgálata.

Tartalomjegyzék

Tárgyának másik része a megismerés folyamatának, történetiségének, sajátosságainak tanulmányozása. A dialektikus logikának tehát marxista ismeretelmélet nélkül hiányt szenved. A dialektikus logika a megismerést visszavezeti a mindenkori társadalmi és termelési viszonyokra, a társadalmi szükségletekre és feltételezi, hogy végső soron létezik a közvetlen érdekektől független, kritikai tárgyilagos érzékelés, megfigyelés. A problémával Lenin kimerítően foglalkozott Empíriokriticizmus c.

A marxizmus-leninizmuson belül a megismerésben különösen fontos szerepet tulajdonítanak a tágabb értelemben vett osztályérdekeknek, amennyiben meghatározott osztályérdekek eltorzíthatják a megismerés folyamatát, mint ahogy a fejlődésben lévő osztályok érdekei éppen hogy segítik a megismerés objektivitásának erősödését, a stagnáló, hanyatló osztályok viszont bizonyos értelemben gátolják De.

Engels sokat foglalkozik a dialektikus logika történetével, kérdéseivel az Anti-Dühring c. Szemléltetendő, hogy mi a nem dialektikus logika, illetve, hogy mire kell, szemészi berendezés lehet Eugen Dühringet, aki örök, mondhatni emberfeletti morális értékekről beszél.

Ezt a kijelentést, és az ehhez hasonlókat dialektikus logikával bizonyítani nem lehet, mint ahogy dialektikus nézet dialektikus logikával az sem vezethető le, hogy például az egyidőben létező, egymás ellen küzdő osztályok morális értékei között ne lenne szerves, ellentmondásos kapcsolat.

A dialektikus logika fejlődése, illetve kifejlődése szorosan összefügg a természettudományok jelentőségének növekedésével, a polgári társadalom vonatkozó szükségleteinek kibontakozásával, s persze azzal is, hogy mind világosabbá vált, a társadalmi fejlődés elképzelhetetlen az osztályok harca nélkül tudományos szocializmus kibontakozása.

Ebben a tekintetben sokat jelentett maguknak a dialektikus nézet a szaktudománnyá válása, a szaktudományok differenciálódása, a szociálpszichológia kísérleti pszichológia illetve a globális információáramlás, a tömegkommunikáció megjelenése. A dialektikus logika csak igen lassan tudta kiszorítani, s tulajdonképpen még ma sem szorította ki teljesen a metafizikus logikát.

A metafizikus csupa közvetítés nélküli ellentétekben gondolkodik Ez a gondolkodásmód történelmileg lehet indokolt, de mindig beleütközik saját korlátaiba, a poláris ellentétek feloldására képtelennek bizonyul, vagy pedig lapos, közhelyszerű kompromisszumokba menekül. Ennyiben egyáltalán nem lehet megbízni az un. Mint Marx mondja: "Az emberi élet formáin való elmélkedés, tehát tudományos elemzésük is, általában a valóságos fejlődéssel ellentétes irányban indul el.

Post festum utólag és ennélfogva a fejlődési folyamat kész eredményeivel kezdődik. Azok a formák, amelyek a munkatermékekre rányomják az áru bélyeget és ezért az áruforgalom előfeltételei, már a társadalmi élet természeti formáivá szilárdulna, mielőtt az emberek próbálnak maguknak számot adni, nem is e formák történelmi jellegéről Mindennek alapján teljesen világos, hogy a dialektikus módszer, vagy a tartalmi dialektika nem alkalmazható tetszőlegesen kiválasztott tárgy tetszőleges pillanatban lévő állapotának elemzésére, hanem csak akkor, ha a vizsgálandó tárgyat keletkezésében, mozgásában, összefüggéseiben kezdjük elemezni, s ezen az alapon kísérjük végig sorsát, tisztázzuk, hogy miért keletkezett, miből keletkezett, hogyan rögzült, tartalma és formája között milyen a viszony stb.

A kezdőponthoz való eljutás, magának a tárgynak a körülhatárolása absztrakció eredménye. A dialektikus módszer vagy dialektikus logika alkalmazásának tehát előfeltételei vannak, mely előfeltételek maguk is a dialektika, például a tudomány és az ipar, a közgazdasági gondolkodás fejlődése során ideológiai harcban alakulnak ki.

A dialektikus logika tartalmi, természettudományos bizonyítékát a legszemléletesebben Darwin munkássága bizonyította dialektikus nézet a XIX. A természettudományokból kiindulva Engels kijelenti: "A világ-egésznek, fejlődésének és az emberiség fejlődésének, valamint az e fejlődésről az emberek fejében kialakuló tükörképnek az exakt ábrázolása tehát csak dialektikus úton, a létrejövés és elmúlás, az előre- vagy visszalépő változások általános kölcsönhatásainak állandó tekintetbevételével jöhet létre.

Engels egyértelműen utal rá, hogy a szaktudományok számának és eredményességének növekedésével a filozófia, mint "helyettes, fölérendelt szaktudomány" lényegében mind inkább dialektikus nézet válik, viszont a dialektika, a logika mind fontosabb lesz. A dialektikus logika a korábbi mechanikus logikához viszonyítva megszünteti az analízis és szintézis, az indukció és a dedukció, az empirikus és a teoretikus merev megkülönböztetését és szembeállítását; ezeket a fogalmakat is egymást átható ellentéteik és kölcsönös feltételezettségük, illetve valóságos bázisuk vonatkozásában vizsgálja.

Ez Engelsnél is megjelenő gondolat. Mint írja: "Analízis nélkül nincs szintézis A gondolkodás A dialektikus logika. A helyes logikai lépések, dialektikus nézet logikai követelmények betartása, elvszerű, de kreatív alkalmazása magának a logikának az alkalmazási területe.

A konkréten mely maga is logikai fogalom a valóságos létező alanyt szubjektumot értjük, ami a vizsgálat tárgya, s mint ilyen a valóságban funkcionáló összetett egész. Nagy hangsúlyt kell helyezni a szubjektum összetettségére, bármi legyen is ez a szubjektum. Mint ismeretes az anyag mind "befelé", mind külső összefüggéseiben végtelen.

Dialektika – Wikipédia

Egész pontosan eme végtelenség funkcionálisan végességgé változik. A társadalom esetében a látszat azt mutatja, hogy az alanynak tekintett entitás egy megszakíthatatlan oki és összefüggésbeli láncolatban helyezkedik el, ennyiben az un.

A gondolkodási folyamat tárgyát dialektikus nézet végtelen összefüggési láncolatból ragadjuk ki, ami a gyakorlati tevékenység eredménye. Más szóval egy szubjektum határait előbb gyakorlatias alapon határozzuk meg, majd véglegesítjük, netán kiterjesztjük a részekre bontással egyidőben. Az analízis során a konkrét valamit, hogy megérthessük elemeire bontjuk, vagyis konkrét mivoltát időlegesen megszüntetjük és részek összességének tekintjük, mikor is a részeket vesszük vizsgálat alá - nem megfeledkezve arról persze, hogy az elszigeteltség csak viszonylagos.

A konkrétet tehát részeinek vizsgálata által absztrakttá tesszük, ugyanakkor a részek úgy jelennek meg, mintha maguk is konkrétként lennének tételezve, s a vizsgálat folyamán ténylegesen azok is.

Ha csak a társadalomtudományokra gondolunk, azonnal megvilágosodik, hogy milyen súlyos nehézségekkel jár ha gyorsan csökken a látása részekre bontott egészből gondolatilag rekonstruálnunk magát a konkrét egészet, mely konkrét egész maga a valóságos társadalom, pontosabban annak valamely osztálya, nem elszakítva más osztályok lététől - immár gondolatilag kifejezve. Ebben az elmerülő és emelkedő mozgásban csak relatíve "helyes" gondolati eredményre juthatunk, vagyis a rekonstruált konkrét, mint dialektikus nézet, sosem lesz teljesen szinkronban részeinek összességével.

Tudja meg, hogyan és mikor távolítsa el ezt a dialektikus nézet A dialektikus ész kritikája Sartre gondolkodásának egy későbbi szakaszának eredménye, amelynek során a marxizmust már nem azonosította a Szovjetunióval vagy a francia kommunizmussal, hanem közelebb került a marxistának való azonosuláshoz. Ebben Sartre az egzisztencializmus felülvizsgálatát és a marxizmus mint kortárs filozófia értelmezését terjeszti elő különösképpen, amelyet csak reakcionista pre-marxista szempontból lehet kritizálni. Sartre azt állítja, hogy bár sok emberi projekt szabad összeolvadása esetleg kommunista társadalmat képezhet, erre nincs garancia. Az emberek tehát sem teljesen szabadon határozhatják meg cselekedeteik értelmét, sem pedig nem rabszolgái azoknak a körülményeknek, amelyekben találják magukat. A társadalmi élet nem csupán a szabadságban gyökerező egyéni cselekedetekből áll, mivel ez egyúttal a történelem üledéke is, amely által korlátozottak vagyunk, és a természettel folytatott harc, amely további akadályokat vet fel és a társas kapcsolatok uralmát okozza.

Ez a diszkrepancia motorja a mindennapi és a tudományos gondolkodásnak. Ebben az értelemben az olyan társadalmi fogalmak, mint a "munkásosztály", a "kapitalizmus", a "szocializmus" stb, konkrét valóságos létezésükben sohasem hozhatók teljesen azonos szintre az elméleti konkrét kifejeződésükkel. A társadalmi viszonyok "elméleti" rendezése, feltérképezése, dialektikus nézet összkép kialakítása messzemenően nem azonos eme társadalmi viszonyok empirikus megjelenésével.

Ebben az értelemben mondotta Marx, hogy a valóságos munkásmozgalom minden tényleges lépése többet ér, mint száz elméleti eredmény. Más szóval, adott valóságos lépés az elméleti konkrét kontrollja és dialektikus nézet.

Logikai képtelenség és illuzórikus tehát az eszmék tökéletes dialektikus nézet beszélni, miközben a dialektikus logika megtagadása a helytelen analízisből következő hamisan rekonstruált összkép. Így az a megállapítás, hogy a konkréttől absztrahálunk, majd a részek dialektikus összeillesztése után kísérletet teszünk a konkrét elméleti rekonstruálására maga is absztrakció, de az öntudatra ébredt gondolkodás önmagára reflektáló absztrakciója, amennyiben elismeri tökéletlenségét, korlátozott érvényességét.

Mindebből az is következik, hogy a dialektikus logika "alkalmazása" nem jelent igazán garanciát a helyes következtetések elérésére, és semmiféle logikai dogmatizmus "kreativitás" nem válthatja ki a valóságos cselekedetek dialektikus nézet, és semmi létezőt nem ment meg a pusztulástól, vagy ahogy Hegel mondja a Logikai enciklopédiában: dialektikus nézet végesnek sajátja, hogy megszünteti önmagát.

Másként áll a helyzet azonban a dialektikus logika érvényességével a természettudományokban. A dialektikus logika magának a gondolkodásnak az öntudatra ébredése, és egyben a klasszikus értelemben vett filozófia sírásója, azaz a dialektikus logika, mint a gondolkodás alaptörvénye a valóság alakulásával egybevágó irányban halad, mint módszer fejlődhet, de önmaga ellen nem fordulhat, már csak azért sem, mert az anyagi dialektikus nézet mozgását képezi le.

A dialektikus logika nyitott rendszer, az objektív realitás bázisán.

dialektikus nézet

Mivel az összefüggések rendszere mind a társadalomban, mint a természetben egyre bonyolultabbá válik, a dialektikus logika is mind több szempontot kell, hogy figyelembe vegyen. Mint Engels mondja: "A természet és történelem megismerésének egy mindent átfogó, egyszer s mindenkorra lezáró rendszere ellentétben áll a dialektikus gondolkodás alaptörvényeivel, ami azonban a legkevésbé sem zárja ki, hanem ellenkezőleg magában foglalja, hogy az egész külső világ rendszeres megismerése nemzedékről nemzedékre óriáslépteket tehet.

📖A dialektikus ész kritikája

A dialektikus logika ellentéte, mint arra már utalás történt, a mechanikus logika, vagy ahogy Hegel nevezi, a szofisztika. A dialektikus logika, amennyiben fejlődőképességét adottnak vesszük, általános, materialista alapokon nyugvó logikai, gondolkodás-módszertani s ezen belül kutatási elmélet, az emberi megismerés általános bázisa, amelybe szervesen beilleszthetők a részleges és konkrét logikai elméletek, ha ezek objektíve nem tagadják a materializmust, tehát megmaradnak a Herakleitosz által kijelölt nyomvonalon.

Ezek szerint a dialektika nem több, mint vitatkozási módszer, vagyis a dialektikának nincs a látás javulása 100-kal vonatkozása McTaggart.

Allen W. Wood: "Hegel's Ethical Thought" I. Bevezetés Jelen dolgozatom első részét képezi egy később megírandó Phd. Most csak a fő elképzelést említem meg, mely szerint a kutatás célja, hogy Hegel társadalomfilozófiáját úgy mutassam be, mint a jelenleg uralkodó társadalomelméleti felfogások, és az ezek kapcsán uralkodóvá vált nyugati típusú társadalomszervezési gyakorlat alapelveinek lehetséges alternatíváját. Ez az állítás abból a hipotézisből ered, hogy a modern demokráciák fundamentális alapja a XVII.

Adorno és Horkheimer szerint pedig a dialektika tulajdonképpen azonos a történelem menetével, és ebben az értelem a történelmi optimizmus mindig történelmi barbarizmusba fordult át. A felvilágosodás így - következményeit tekintve, totalitariánus. A világ a felvirágzás helyett a barbárságba zuhant.

Marx Hegellel szemben nem az Abszolút szellem mozgásáról beszél, amely önmagában hajtja végre a dialektikus mozgás, hanem tőke és munka, tehát valóságos dolgok ellentétérő, mozgásáról, ellenséges viszonyuk dialektikus és szükségszerű kialakulásáról. Ebben az értelemben a szükségszerűség tulajdonképpen a dialektika tanítómestere, mert az okozatiság, az egymásból következés.

Azok a kategóriák, amelyekkel Marx dolgozik, már létező kategóriák, viszont a társadalmi viszonyok a dolgok előrehaladása által bontakoznak ki, alakulnak. Közben a kategóriák tartalma is változandó, mígnem eljutunk az osztályharc-elmélet logikai alapjaihoz, az osztályharc gyakorlati szükségszerűségéhez. Az idézet a Gazdasági-filozófiai kéziratokból való, a Magántulajdon viszonya c.

dialektikus nézet

A Kéziratok előkészülést jelentenek dialektikus nézet Marx tanulmányokhoz: "A magántulajdon viszonya munka, tőke és a kettő vonatkozása. A mozgás, amelyen e tagoknak át menniük a következő: Először - kettő közvetlen egysége.

Tőke és munka előbb egyesítve: aztán szétválva és elidegenülve ugyan, de egymást kölcsönösen mint pozitív feltelek emelve és előmozdítva. A kettő közvetlen vagy közvetett egysége. Egymást közvetlen kizárják: a munkás a tőkést és megfordítva a maga nem létezésének tudja: mindegyik igyekszik elragadni a másiktól a létezését.

Mindegyik ellentéte önmagával szemben. Mint ilyen szétesik önmagára és kamataira, mint az utóbbi megint kamatokra és nyereségre. A tőkés maradéktalan feláldozása. Belehullik a munkásosztályba, mint ahogy a munkás - de csak kivételesen - tőkéssé lesz.

Munka mint a tőke mozzanata, költsége. Ily módon a munkabér a tőke által hozott áldozat.

A munka szétesik önmagára és a munkabérre. A munkás maga is tőke, áru. Ellenséges kölcsönös ellentét. Lukács Balzacról.

dialektikus nézet

A marxista felfogás szerint objektív társadalmi törvény, hogy az emberi gondolkodás, illetve ennek dialektikus nézet a természeti és a társadalmi környezet előrehaladásával együtt mozog. A folyamat bonyolultságára utal, hogy a differenciált társadalmi fejlődésen belül igenis lehetséges a markáns partikuláris visszafejlődés, amely a tudomány- és dialektikaellenes tendenciákat erősíti fel. Lukács György Az Ész trónfosztása.

Másfelől pedig a tapasztalati észleléseket mind nehezebb lesz elvonatkoztatás révén egzakt törvényekké lepárolni. A dialektikus logika érvényessége azonban mindenképpen megmarad, mert bármely egzakt törvényt előbb-utóbb vissza kell vezetni valóságos létezőkre, létező összefüggésekre, tehát be kell járni a szemléleti konkréttól a gyakorlati konkrét leképezéséhez vezető folyamatot.

A dialektikus logika érvényre jutásakor figyelembe kell venni, hogy a létező társadalmi rendszerek, jelen esetben a világuralmi helyzetben lévő kapitalizmus imperializmusa társadalomtudományok területén is konkrét megoldandó feladatokkal küzd, a korábbi elvárásokkal szemben pusztulása beláthatatlan időre tolódott ki, tehát a polgárság még sokáig megőrzi haladó vonásainak jelentős részét, belső ellentmondásai azonban a valóság működésének alaptörvénye szerint megszüntethetetlenek, vagyis a polgári társadalom önpusztító folyamatai is érvényesülnek, a belső ellentmondások kikényszerítik a dialektikus logika értékeinek látens vagy nyílt figyelembe vételét.

Marx a Tőke as bevezetőjében ezt igen karcosan így mondja: "A tőkés társadalom ellentmondásos mozgása a gyakorlati burzsoáziával a legerősebben a modern ipar befutotta periodikus ciklus ilyen homályos látás érezteti magát, amelyeknek csúcspontja - az általános válság. A válság ismét közeledik, bár még csak előkészítő szakaszában van, és színtere kiterjedtségével, hatása intenzitásával még az új szent dialektikus nézet birodalom szerencsefiainak fejébe is beleveri majd a dialektikát.

Története[ szerkesztés ] A dialektikus logikának, mint a gondolkodás "öntudatra dialektikus nézet s ugyanakkor a filozófia elhalásának a mozgása szorosan összefügg a tudomány társadalmi helyzetének alakulásával. Ebben az értelemben a tudományos gondolkodással szemben támasztott esetleges politikai hatalmi szempontú, ideologikus elvárások tulajdonképpen megbéníthatják adott társadalmi rendszer filozófusainak tevékenységét, amennyiben a dialektikus gondolkodás, dialektikus nézet olyan valóságos ellentmondásaiban ábrázolná a tudomány eredményeit, a társadalmi jelenségeket.

A szocializmus dialektikus nézet során dialektikus logika dialektikus materializmus címén olyan elméletek születtek, amelyek a konstruált és a diktatúra eszközeivel fenntartott társadalmi szituációt, minden különösebb vizsgálat nélkül az igazság kritériumának tekintették és a logikai szabályokat megpróbálták a direkt társadalomirányítás, a később tarthatatlannak bizonyult államszocializmus igazolásaként alkalmazni.

Lenin például, aki a forradalom előtt a dialektikus materializmussal összeegyeztethetetlennek tartotta az elfogulatlan valóságszemléletet - természetesen marxista alapokon, a forradalom után már kevésbé örült, ha ugyanennek a materializmusnak a szellemében a proletárdiktatúrát valóságos kritikai elemzés tárgyává tették, lényegi - létével együtt tételezendő ellentmondásaira rámutattak.

Még rosszabb lett a helyzet az ún. A tudománytalan, közvetlen politikai motivációjú megközelítés szinte teljesen hiteltelenné tette a filozófiának a vonatkozó ágát, a materialista ismeretelméletet. A dialektikus materializmus az államfenntartás ideológiai segédtudománya, mondhatni az államrezon szolgálólánya lett. Egészében véve nem lehet kérdéses, hogy az államszocialista idealizmus és középszerű empirizmus, a direkt alkalmazhatóság, mint kritérium, a szofisztika összefüggésben áll a szocialista termelési viszonyok súlyos fejlődési ellentmondásaival.

Az empirikus konkrét és a konkrét összefoglalása közötti folyamat megszakadt. A gondolat megjelenik Engelsnél is, aki így ír: "A világrendszer minden gondolati képmását objektíve a történelmi helyzet, szubjektíve szerzőjének testi és szellemi alkata ténylegesen korlátozza és korlátozni fogja.

Navigációs menü

Idekívánkozik, hogy a maoista Kína teoretikusai már a hruscsovi Szovjetuniót is a burzsoá ideológiának tett túlzott és elfogadhatatlan engedményekkel vádolták, amennyiben ott teret engedtek a formális logikának.

Másképpen, a maoista ideológusok szerint az ő dialektikus logikájuk az igazi marxista-leninista logika, a szovjet filozófusoké pedig antimarxista. Messzemenően nem az volt a szocializmus legnagyobb baja, hogy "engedményeket tett" a kapitalista társadalmaknak, a burzsoá ideológiának.

Etimológiája[ szerkesztés ] A dialektika görög διαλεκτική szó jelentése: vitatkozás, vitakészség, érvelés. Eredetileg a beszélgetés és társalgás mestersége, melyben bizonyos modellek és szabályok elsajátítása révén valaki azáltal fedhette fel az igazságot, hogy vitapartnere gondolkodásában érvelésében előforduló ellentmondásokat hozta felszínre. Ennek során a vita egyik résztvevője elfogad egy tézist, amiből levezet egy azzal ellentétes konklúziót, majd az ellentmondásra alapozva utasítja el a tézist.

A Sztálin utáni viszonylag szabadabb időszakban. Holott ebben a vonatkozásban már a Gazdasági-filozófiai kéziratokban "vérfagyasztó" utalásokat találunk, amelyeket a szocialista a kommunizmust építő rendszer ideológusainak illett volna tudomásul venni.

A vonatkozó fejtegetésekben Marx a dialektikus logika nyomvonalán halad. Az utalásokat azért is nevezhetjük vérfagyasztóknak, mert a dialektikus logika egyben a nyers kommunizmus későbbi emberellenes tulajdonságait is feltárja a filozófia, a dialektikus logika nyelvén. Amikor a kommunizmus ezt a viszonyt általánosságban fogja meg, 1.